Szerző: Ambrus Lajos | 2013/02/05 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
ÉN NEM SZERETEM túlságosan az öreg borokat, de miután a személyes véletlen úgy hozta, hogy a birtokába juthattam Tatay Sándor egyik utoljára lepalackozott olaszrizlingjének (Ági lányától és Imre vőjétől kaptam) – kapituláltam. A palack címkéjére ez van írva: „Ezt a palackot Tatay Sándor emlékére töltöttük meg. Utolsó dolgos évében saját kezűleg művelte azokat az Olaszrizling tőkéket, melyek e nemes nedűt adták számunkra. Emlékének adózva töltöttük palackba, hogy megőrizzük az utókor és barátai számára munkájának gyümölcsét és a műveiben sokszor idézett „Koporsó-hegy” kincsét. 1992. novembere”.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2013/01/12 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
JÁSDI ISTVÁN kiváló borász barátom az általa feltett kérdésre még 2009-ben adott választ. Tette az ő higgadt, tárgyilagos modorában. Nem dühöngött, nem panaszkodott, nem írt kritizáló mondatokat. Csupán felsorolta: ha netán felnyitunk egy hazai palackot, mi mindent találhatunk még benne – a nemes nedűn „túl”? Jásdi Pista szerint a következő tételek szublimálódnak-sűrűsödnek az isteni eredetű nedű egyetlen palackjában:
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2012/12/22 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász, Könyv
EGY NAGYSZERŰ KÖNYV címe ez. Iszom, tehát vagyok – így, magyarul. Roger Scruton angol filozófus műve. Alcíme szerint: Egy filozófus borkalauza. Borfilozófiát írni nagy és régi hívás – sokan, sokféleképp próbálták. Nekünk legemlékezetesebben Hamvas könyvecskéje, A bor filozófiája szól; nekem személyesen külön is. Elmélkedéseimben és „eszmélésemben” jelentős pillanat volt a Hamvas- mű olvasása; a véletlen úgy hozta, hogy kéziratformában első kiadása előtt nemcsak olvashattam, hanem segédkezhettem is megjelenésében.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2012/12/08 | Ambrus Lajos írásai
„MI, AKIK AZ ISTEN KEDVEZŐ, ingyen kegyelméből azt az országot bírjuk, amelynek talaja – kevés kivétellel – Európa minden más országánál kedvezőbb gyümölcstermelésre, ahol a nap kalóriája a tokaji furmintot, a legízesebb őszi baraczkot, a mandulát, szelíd gesztenyét, s minden az égövnek megfelelő fajtából ízre, színre legpáratlanabb gyümölcsöt érleli meg, ahelyett, hogy Európa gyümölcskamráját produkálnók, még importra szorulunk! Ha semmi egyéb, de a kultúra ostorcsapásai kényszeríthetnének e téren az erőfeszítésre.”
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2012/09/02 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
KECSKEMÉTI SZŐLŐ BŰVÉSZ-nek nevezte őt Rapaics Raymund. Bár valójában nem kecskeméti volt, hanem Sáros megyei – a magyar Gascogne-nak nevezett sárosi Ádámföldén született, ahol atyja gazdatiszt volt. És nem is a híres, anekdotikus sárosi ritka magyarok közül jött (a gazdatisztek legalább olyan hontalanok, mint azok az állami hivatalnokok, akiket ide-oda sodor jó- vagy balsorsuk), inkább cipszert sejtet latinos-németes nevük. Mathiász Jánosnak (1838–1921) mégis Kecskemét, pontosabban a katonatelepi homok lett az igazi hazája. Innét kapta szárnyra a világhír. És ezen az sem változtat, hogy mint valami pályatévesztett tehetség, jogakadémiát végez és vagy húsz álló évig hivatalnokként
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!