AHOGY AZT MÁR LEÍRTAM, a Magyar Bor Akadémia Alapszabálya szerint: „az Akadémia célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása.”
A NYUGAT-MEXIKÓI Colima állam a tequiláról nevezetes Jalisco állam déli szomszédja. Hagyományos úton itt már legalább 500 éve gyűjtenek sót, mégpedig egyikét a világ legkeresettebb és legritkább sóinak. A kézzel gyűjtött, türelmet igénylő eljárással előállított kiváló sóból alig 90 tonna készül évente. Ez a TOP 10 közül a 8. a sorban.
MÁR KORÁBBAN IS írtam az Iron Chef elnevezésű, Japánból induló és sok országot meghódító műsorról. Eddig már ajánlgattam, hogy ezt kellene megcsinálni itthon is, ám vélhetőleg még nem érkezett el erre az idő – vagy nem nekem kellett volna javasolnom. Én kedvelem ezt a műsort, sok ötletet ad, jól szórakozom rajta, ezért könnyed kikapcsolódásnak nézzetek meg egy rövidke, tízperces összefoglalót abból a részből, ahol a kacsa ötféleképpen történő elkészítése a feladat.
ALESSANDRO SPARTA telefonált rám a minap, hogy megyek-e a La Rosa megnyitójára? Mondtam: Persze! A La Rosa az ex-Segal étterem helyén, az Ó utcában nyílt meg és „szicíliai ízekkel és spanyol/ mediterrán behatásokkal várja az érdeklődőket.” Az idézőjelben tett mondatrész a Lucullus Bt. anyagából van, ahogy a következők is.
A SÜLTKOLBÁSZ ma már közönséges étel. A jó sültkolbász azonban már korántsem az. Kolbászt már évezredek óta készítünk, így aztán rengeteg féle-fajta kolbászt alakult ki a nagyvilágban. Én egy igazán biztató fajtát kaptam a LaFiestától. Pap Lajos (Atyaséf) a lelkemre kötötte, hogy a kolbászt majd 100°C-on süssem. Úgy esett, hogy a kolbásszal útban hazafelé Litauszki Zsolt hívott. Mesélt a disznótoros vacsorájukról és a sült kolbászról, amit készítettek.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!