RÓZSAMÁLI – “tyukmony sültnyi idő”

Déva váraDE ÉN VALAHOGY sose jutottam el Gyulafehérvárig. Vagy keresztülfutottam rajta, vagy mint legutóbb is, Dévához érve Hátszeg felé kanyarodtam, pedig a fejedelmi székvárosba, annak is híres dűlőjébe vágytam a leginkább. Így aztán a Rózsamáli titokzatosan tükröződő fényeiben nem pillanthattam meg a mennyországot – pedig mint valami különösen fontos álmoskönyvben szerettem volna lapozgatni.

(tovább…)

A PLÉBÁNOS – egy különleges bor legendája

A PLÉBÁNOS –  A tulajdonnév egy különleges bort jelöl, amelynek egyszerűen Plébános a neve, és tarka legendák övezik létrejöttét. Mert ha hallom a nevét, s tudom, hogy nem az én falumban szolgáló Gábor atyáról, a mi plébánosunkról esik szó, akár nyugodtan el is csodálkozhatnék, miféle csodabogara ő a világnak? Holott csupán ügyes reklámszlogen az egész, históriai marketingfogás – a nagybetűs Plébános alatt egy közönséges cuvée-t értünk. De azért egy régi (és talán új) csúcsbort.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Dr. Csávossy György erdélyi borász, költő

Dr. Csávossy György (1925-2015) Fotó: 3szek.roDr. CSÁVOSSY GYÖRGY – Kilencven éves  korában (2015. november 30-án) meghalt Csávossy György, a finom impressziókat és sztoikus életbölcseletet éneklő költő és az erdélyi borászat pápája. 2015. november 30-án műtétre készülve érte a halál. Pedig olyan elnyűhetetlennek gondoltuk, mint saját apánkat – így ha az utóbbi évtizedekben a Negyenyeden élő Csávossy Gyurka „bátyánkra” gondoltunk, apánk is eszünkbe jutott. 1925-ben születtek, noha ezen kívül talán tán csak szívós és ragaszkodó életszeretetükben

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A bazaltember (Tatay Sándor író)

ÉN NEM SZERETEM túlságosan az öreg borokat, de miután a személyes véletlen úgy hozta, hogy a birtokába juthattam Tatay Sándor egyik utoljára lepalackozott olaszrizlingjének (Ági lányától és Imre vőjétől kaptam) – kapituláltam. A palack címkéjére ez van írva: „Ezt a palackot Tatay Sándor emlékére töltöttük meg. Utolsó dolgos évében saját kezűleg művelte azokat az Olaszrizling tőkéket, melyek e nemes nedűt adták számunkra. Emlékének adózva töltöttük palackba, hogy megőrizzük az utókor és barátai számára munkájának gyümölcsét és a műveiben sokszor idézett „Koporsó-hegy” kincsét. 1992. novembere”.

(tovább…)