EZEN A HÉTEN ez volt a második díszvacsora a Szépművészeti Múzeumban, a Hősök terén, s a Magyar Nemzeti Galériában rendezett vacsorával együtt ez volt a harmadik kiemelt budapesti rendezvény alig öt napon belül. Csütörtök este a Bel- és Igazságügyi tanács tagjait láttuk vendégül. A vacsora az említett Szépművészeti Múzeumban volt, ahogy legutóbb, hétfőn is.
A catering cég (Kárpátia Étterem) előzetesen 180 főre készült, azonban a létszám végül meghaladta a kettőszáz főt is. Az érkező vendégeket üdvözlő falatkákkal, hideg narancslével, ásványvízzel és a Garamvári Szőlőbirtok (Balatonboglár) Vincent Prestige Brut 2005 pezsgőjével fogadták. Az érkezést követően a Rajkó Művészegyüttes adott Brahms, s Kodály műveiből összeállított félórás műsort.
A műsor után a vendégek átsétáltak a szépen megterített szomszédos kiállító terembe, s megkezdődött a díszvacsora. A borok ezúttal is a Balaton borrégióból érkeztek. A Balaton borrégióhoz a tó északi és déli partján, valamint tőle nyugatra, összesen hat, egyedi sajátosságokkal bíró, különleges történelmi borvidék tartozik. Ezek: a Badacsonyi, Balaton-felvidéki, Balatonfüred-Csopaki, Balatonboglári, Zalai, Nagy-Somlói borvidék. Ezek együttes területe mintegy 33.000 ha, amelyből 11.000 ha a termőterület.
A díszvacsora borai és ételei
1) A bor: ’Gesztenyés’ Rajnai Rizling 2007 (Légli Ottó, Balatonboglár)
- A Balatonboglári borvidék a Balaton dél-nyugati partjainál terül el. Uralkodó talajtípusa a lösz. Könnyed, elegáns és harmonikus italok, fehérborok és pezsgők jellemzik, ám szép vörösborokat is készítenek itt. ’Gesztenyés’ a dűlő neve, ahol ez az alig négyhektáros Rajnai rizling ültetvény fekszik. A különleges évjárat miatt 2007-ben a válogatott fürtök között botrytiszes szemek is voltak, melytől ez a Rajnai rizling már az első tapasztalásra is érezhetően egyedi, s különleges lett, s mint többfelé megállapították, különlegesnek számít az elzászi, moseli, rajnai borvidékek rieslingjei között is. A must erjesztése acél tartályban kezdődött, majd az érlelés 500 literes tölgyfahordók folytatódott. Nemes, szép száraz bor született.
A Kárpátia étterem (Budapest) csapata, Bereznay Tamás vezetésével ehhez a borhoz „Erdei gomba saláta fűszeres kacsafalatokkal” előételt tálalt. Az ételeket előző nap Gál Helga, Ruprecht László és Niklai Ákos társaságában a próbafőzés során már összekóstoltuk a borokkal, így a vacsora ételei ismerősek voltak, nem okoztak meglepetést. Az előétel kellemesen meleg kacsahús macerátumai, az erdei gombák remekül illettek a zöldsalátához és a dresszinghez, ráadásul a borhoz is. Nagyszerű előétel volt.
2) Az előétel után „Burgonya krémleves füstölt kolbásszal” következett.
A leveshez külön bor most sem került felszolgálásra, ahogy a későbbiekben sem. A burgonyaleves klasszikus téli étel, része az évszakhoz kötődő hagyományos táplálkozásunknak, ráadásul a burgonya az a növény, amely a 19. század ipari forradalmához nélkülözhetetlen városi munkástömegek ellátásában játszott szerepével nagyban hozzájárult Európa felemelkedéséhez is.
A krémleveshez jó minőségű csabai füstölt kolbász kerül a csészébe. A kolbász a maga fizikai valójában, mindenféle pirítás, sütés nélkül lett része az élménynek. Az Európát sokfelé jellemző burgonyából készített burgonyaleves és a paprikás magyar kolbász harmóniája akár szimbolikus is lehetne.
3) A bor: Nagy-Somló furmint 2008 (Györgykovács Imre, Nagy-Somló)
- A Nagy-Somlói borvidék vulkánikus talaja, a pannon homokkal, s lösszel keveredő bazalt és bazalttufa egyedi sajátosságokkal ruházza fel az itt készülő borokat. A furmint a vulkánikus Somló-hegy (és Tokaj) egyik legértékesebb fajtája. A fiatal szőlőültetvény a hegy tetejéhez közel, a sziklák alatt érik. Gyümölcsössége mellett a terroir-ra jellemzően ásványos, sós. Lecsengésében hosszú. Hagyományos, hordóban erjesztett és érlelt, kiegyensúlyozott savakkal bíró igazán különleges száraz bor.
A főétel „Balatoni fogas filé kapros-paradicsomos savanyú káposztával” volt. A fogassüllő (Sander lucioperca) a Kárpát-medence vizeiben őshonos halfaj, melynek nagyobb, másfél kilogramm feletti példányait nevezzük fogasnak. Ez a hal a köztudatban ma már összeforrott a Balaton nevével.
Az irdalt fogas filékre vajdarab került és így sütötték 180°C hőmérsékleten. A vecsési savanyú káposzta hagymaalappal indult, majd paradicsom került hozzá, s kaporral, fokhagymával, őrölt borssal ízesítették. A hal a káposztára került, majd arra leforrázott, vajjal áthúzott, laskára vágott kelkáposzta levelek halmozódtak. Az étel köré kevés tengeri halból készült halalaplében megfőzött hajdinát tettek. A fogas nem véletlenül számít a legmagasabbra értékelt halunknak. Illett hozzá az évszakhoz is idomuló káposzta, amely hosszú évszázadokon át, egészen a 19. század végéig felettébb népszerű alapanyaga volt a magyar konyhának is. Hajdan a káposzta és a hal a legtermészetesebb szövetségesei voltak egymásnak, különösen a gyakori böjti időszakokban. A hajdina ma már méltatlanul mellőzött kása alapanyag a hazai konyhában, miközben már a 15. század óta meghonosult Magyarországon. Jól elkészített, szép főétel komponálódott a furminthoz, s az évszakhoz is, s mindemellett a magyar konyha korábbi évszázadainak hagyományaihoz is jól kötődik,
4) A bor: Áldozói Zenit Főbor 2003 (Tóth Sándor, Balaton-felvidék)
- A Balaton-felvidékről elnevezett borvidék a Balaton északi-nyugati részének dombvidékén három megkapó, s egyedi természeti szépségű kerületre tagolódik. A zenit magyar nemesítésű (1951) szőlőfajta, melyből kellemes illatú, zamatokban gazdag szép savakkal bíró bor készíthető. Aszúsodásra hajlamos. Az Áldozói Zenit Főbor késői szüretelésű bor, az eredetvédett, csúcsfekvésű Áldozó dűlő bora. A „Főbor” elnevezés a 13. századig, a magyar Árpád-házi királyokig visszavezethetően az érett, késői szüretelésű, aszúsodott, aszalt gyümölcsös, édes borkülönlegesség neve. Igazi különlegesség.
A borhoz álmodott, s persze el is készített desszert az „Almás-baracklekváros sült kalács, vanília fagylalttal” nevet kapta. A kalácsra durvára vágott mogyorót, diót tettek s rásütötték. A vanília fagylalt hideg hatása, s persze az íze is jól egészítette ki a meleg desszertet, s össze is simította a borral. Már a próbafőzésen is tetszett, és a borral édességben is harmonizáló fogás.
- Összességében elmondható, hogy a helyszín egyedülálló, a borok pedig kiválóak voltak, s a vacsora is jó lett. Nem kis feladat estéről estére több száz fős rendezvényeken a megszokott konyha technikai hátterének támogatása nélkül, nem ritkán szűk helyeken, múzeumok, régi épületek folyosóin, termeiben felkészülni, majd helytállni. A teljesítmény megítélésekor ez ugyan soha nem szempont, de mégis érdemes tudnunk róla.
A díszvacsorák sorában most rövid szünet következik, amivel persze nem áll meg az élet, s nap, mint nap lesznek még rendezvények, ám az e hetihez hasonló kiemelt díszvacsorák csak bő kéthétnyi szünet után következnek újra.
Talán aktív közreműködője e jeles eseményeknek?
üdv Júlia
ha szabad minôsítenem, az ételek (külalakban) fejlôdtek, még mindig az jut eszembe, az itt megjelent közönség sokkal jobbhoz van szokva.
@cheflaszlo: Nem feltétlenül van úgy, hogy jobbhoz lennének szokva. A delegációk szociális összetétele egyébként is igen vegyes. Feltételezem, hogy sokak számára a mindennapok sietve bakapott büféételei után ez bizony egy igen értékelhető vacsora volt, ahogy általában a többi is.
Két hét szünet… Rád is fér a pihenés, nyilván… 🙂
Éppen arra jártam tegnap és eszembe jutott, lehet, hogy éppen fogadást adnak a múzemuban:) A staff-ról ritkán esik szó, profizmus nélkül, nem lehetne jól csinálni.
Egy-egy ilyen rendezvény feszültségben, koncentrációban egy verseny hangulatára hasonlít, kemény dolog ez!! A vége a legjobb, amikor leszedjük az asztalt, kiürült a terem.Megcsináltuk:DD
Az igazat megvallva nem vagyok műértő a kulináris világban, de ezt a menüsort szívesen megtapasztaltam volna. Az otthoni konyhából ki vagyok tiltva, csak is kizárólag enni tehetem be a lábam,de a munkámból adódóan nagyon sok felé járok, és szívesen kóstolgatom idegen nemzetek ételeit. Véleményem szerint Európa bármely éttermében, bármilyen fogadáson helytállna e menüsor. Egyébként nehogy elkezdjen bárki is sajnálni az otthoni konyhából való kitiltás miatt,ugyan is nagyon jól esik ha kiszolgál a feleségem( aki mellesleg nagyon-nagyon finoman főz) és ráadásul annál nagyobb élvezettel főzök magamnak és a körülöttem lévő kollégáimnak azokon a hétvégi napokon amikor dolgozom. A marhából készült tarhonyás húsom után még mindenki megnyalta idáig az ujjait! No hiszen, pedig igen szerény körülmények között készül, mert hogy kamionsofőr vagyok és egyszerűen csak mezei kis parkolókban alakul ki a konyha közege. Recept: füstölt szalonna, sok vöröshagyma, fokhagyma, só, bors, pirospaprika, marha comb, 1ecetes cseresznyepaprika kömény, petrezselyem, majoranna, felöntöm bő vízzel, majd a házi kézi tarhonyát sutty bele pirítás nélkül. A végén még fokhagyma, petrezselyem,majoranna, pirosarany. Természetesen bele, mellé, hozzá a jó öreg Bordeaux-i.
Ismételeten Gratulálok. Az előétel nekem nem tetszik bár lehet annál finomabb volt, de ez a salátát már el kellene felejteni (télen). A leves ebbe a csészében nagyon egyszerűen mutat. A főétel látványos és biztosan különleges is volt. A desszertről nekem nagyon hiányzik a díszítés. További sok sikert.