AMBRUS LAJOS: A lepkegyűjtő
TÁJ. EMBER és állat. Közös létezés – egymás koreográfiái. Buda Ádám, egy régi lepkegyűjtő a távoli XIX. századból még apjától, Buda Elektől tudta, hogy minden élőlényre, az, ki pásztora, sújtva ügyel. Fújta, mint egyet az örök és fényes hérakleitoszi töredékek közül. Vagyis, ki vadra, madárra, halra, netán pillangóra vadászik: ne az ölés öröméért tegye! Ne a kiomló vérért és ne a pusztítás élményéért. Hanem hogy megismerhessen döntő pillanatokat. A halálét például. De ebben a megismerésben benne kell lennie a létezés és felfedezés kegyelmének is.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!