AMBRUS LAJOS: Megelégedés és takarékosság – levendula

Lavandula angustifolia PLT 14-6-12 028 (2)LEVENDULA – A levendula (Lavandula officinalis) nevét a középkori latin lauindola, leuendola, lavendula szóalakokból, vagy pedig a lavare = mosni latin szóból nyerte, utalva rá, hogy a növényt mosáshoz és testápoláshoz, a fürdővíz illatosításához régóta használták „Az embernek semmit sem használ, ha eszi, de erős illata van” írja Szent Hildegard (Hildegard von Bingen) német misztikus apátnő a 12. században, aki kilenc kötetes enciklopédiájában a növényt először nevezi Lavendulának

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A tavasz íze – turbolya

chervil_brussels_winter_TURBOLYA – A régi nyelv az ormánka, esztergamag, turbulya, torbolya, olasz saláta, tüdőfű, kereknádrafű néven ismeri az ánizsra emlékeztető illatú levélfűszert, az ernyősvirágú turbolyát (Anthriscus cerefolium). A tavasz ízét – amelyet a régi konyhák oly gyakran használtak kedves növényként, mint ma a hozzá közel álló petrezselymet vagy a szintén közkedvelt metélő hagymát. Egy-két levél a húslevest oly kitűnővé teszi, írja egy régi szakácsné, hogy aki ízlelte, az mindig vágyódik utána. S a régi udvarházak konyháin minden

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A kakukkfű (fűszerkert)

KakukkfűKAKUKKFŰ – Ó, azok a „nyaratszaka” virágzó kakukkfüves mezők – az ő mennyei illatpárájukkal! Amint szorgos méhek döngik, mint étlapon legcsábítóbb mézelő füvet. S ahogyan egy szinte vajákos asszonyság lepi meg éjjeli látogatóként álmában Krúdy Gyulát, az emlékezés bajnokát kakukkfüves illatos vízzel.  A balzsamos virágvizet ajándékként hozó álomvendég a reneszánszból lép elő és nem más, mint Kanizsay Dorottya; aki mint a római császárok híres asszonyai, majoránnával illatosítja haját, kakukkfűvel

(tovább…)

CSÍPŐS FŰSZEREK – paprika, bors, mustár, torma, s mások

TÖRÖK-BORS, paprika, kerti-bors. Ezt kertekben termesztik, és a’ piros hoszszú gyümöltseit a’ paraszt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borsozzák. Hasznára nézve egyebet nem írhatok felöle, hanem hogy igen erös eszköz ez, és ember vérét igen meg-hevitti. Egyébként ha etzetbe vetik a’ paprikát, az töle erössebb.” (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert, 1775)

(tovább…)

A FŰSZERHASZNÁLATRÓL – a szentháromságok mágiája

EGY FŰSZER, NEM FŰSZER, pláne nem „fűszerezés”. Két fűszer sem sok fűszer, ám mégiscsak az első lépés a fűszerezés felé. Három fűszer? Igen, az már fűszerezés! Három fűszerező komponens már kiegyensúlyottságot és biztonságot kelt. Stabil, akár egy háromlábú szék, vagy egy piramis. Emiatt sem véletlen, hogy a hármas szám szerte a világban kisebb-nagyobb mértékben a mágia, a spirituális világ része is lesz, mint a Három királyok, három grácia, három testvér, három testőr, az atya-fiú-szentlélek szentháromsága.

(tovább…)