AZ IVÓVÍZ – A víz az élet ma ismert minden formájának elengedhetetlen összetevője. Számos csodaként is kezelhető, sajátos tulajdonsággal bír, amelyek az élethez – a kialakulásához és fenntartásához – egyaránt nélkülözhetetlenek. S, ha mindehhez hozzágondoljuk, hogy az emberi test tömegének több mint fele víz (felnőtt férfiaknál 60%, a nőknél, az eltérő testzsír-százalék miatt, kevesebb),
AZ IVÓVÍZ – „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” – kezdődik az ószövetségi Biblia, amely a teremtésben a vizeket a fény előttinek írja le. S, lám, a naprendszerünkben található vizek jelentős része valóban jóval korábbi eredetű, jóval régebbi, mint a földi fény forrása, a sötétséget eloszlató Nap.
BUBORÉKOS VIZEK – Felbukkantak ugyan, a vizek körül sikert, konkurencia hiányt és megélhetést kereső úgynevezett „víz-sommelier”-k, azonban a tevékenységük legtöbbször alig több, mint a mindig újat kereső sajtó által felfújt parasztvakítás. A víz és étel, víz és borpárosítások a gasztronómia mindmáig homályba boruló határterületei, pedig a vizek „terroir” jellemzőinek és buborékjainak tudatos alkalmazása új kulináris dimenziókkal gazdagíthatja életünket.
SAVANYÚVIZEK – A székely Mátyus István szerint, „ha megkóstoljuk tsipős ize van, majd mint a` savanyutska bornak: a` honnan köznévvel Savanyu vagy Bor vizeknek is neveztetnek, sőt az erősebb bor vizekről, a kik azt először bőven iszszák, mintegy meg részegedni-is láttatnak.” (Diaetetika, 1766)
A VÍZ VILÁGNAPJA van ma, s már csak ezért is érdemes újra megemlíteni, hogy a víz drága kincs. Ezt ma már mindenki tudja. Leginkább persze a víz-biznisz közvetlenül érdekelt szereplői, akiken kívül viszont már alig akad valaki is, aki komolyan venné. Természetesnek gondoljuk, hogy ivóvizünk volt, van, s lesz is. Jó minőségben, mindörökké. A víz – elvileg legalábbis – valamennyiünké.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!