AMBRUS LAJOS: Megelégedés és takarékosság – levendula

Lavandula angustifolia PLT 14-6-12 028 (2)LEVENDULA – A levendula (Lavandula officinalis) nevét a középkori latin lauindola, leuendola, lavendula szóalakokból, vagy pedig a lavare = mosni latin szóból nyerte, utalva rá, hogy a növényt mosáshoz és testápoláshoz, a fürdővíz illatosításához régóta használták „Az embernek semmit sem használ, ha eszi, de erős illata van” írja Szent Hildegard (Hildegard von Bingen) német misztikus apátnő a 12. században, aki kilenc kötetes enciklopédiájában a növényt először nevezi Lavendulának

(tovább…)

AMBRUS-GYURIK-BURGER: Fűszerkert, 22 fűszer, 60 recept

Ambruis Lajos FűszerkertFŰSZERKERT (könyv) – Megjelent a FOOD&WINE állandó vendégszerzője, a Magyar Konyhában is publikáló József Attila-díjas író, Ambrus Lajos könyve, Gyurik Gábor séf (Viator Étterem, Pannonhalma) ételeivel és Burger Barna fotóival. S, e hivatalos mondat után tán érdemes megjegyezni, hogy könyvkiadásunkban  egyáltalán nem jellemző az a demokratikus szokás, hogy az ételek készítője, valamint fotográfiáinak szerzője egy soron és egyenrangú szerzőként szerepeljen a szakácskönyv címlapján. Nos, ez esetben ez így történt A kötetet egyébként a Magyar Konyha főszerkesztője, Vinkó József mutatta be

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A tavasz íze – turbolya

chervil_brussels_winter_TURBOLYA – A régi nyelv az ormánka, esztergamag, turbulya, torbolya, olasz saláta, tüdőfű, kereknádrafű néven ismeri az ánizsra emlékeztető illatú levélfűszert, az ernyősvirágú turbolyát (Anthriscus cerefolium). A tavasz ízét – amelyet a régi konyhák oly gyakran használtak kedves növényként, mint ma a hozzá közel álló petrezselymet vagy a szintén közkedvelt metélő hagymát. Egy-két levél a húslevest oly kitűnővé teszi, írja egy régi szakácsné, hogy aki ízlelte, az mindig vágyódik utána. S a régi udvarházak konyháin minden

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Végy egy kappant!

KappanA KAPPAN – Ha egy valamirevaló régi szakácskönyvet felütsz, konstatálta Gazda beszélyíró, rögtön föltűnik az ott olvasott sok-sok ’végy’ kezdetű felszólítás. (A szakácskönyvekben egyébként is dúl a beszélyíró számára alig indokolható tegeződés.) Végy ezt-azt, olvasod, végy hát valami nagyot, fontosat, elérhetetlent, és ma már érthetetlen űrmértékkel, súlymértékkel illetett „terméket” – amivel dolgoznod kellene. S bár e leggyakoribb igealak fölött számos hasonló felszólító módú alakzat is előbukkan: tégy

(tovább…)