HA FELPILLANTOK dolgozószobám asztala mellől, föl a plafonra, örökké és óhatatlanul a csillagos égbolt mozgalmas tágassága ugrik elém. Nem, mintha „amúgy”, ha fölfelé pislantanánk, nem efféle reflexiók szolgálnának saját asszociációink terepéül – de mégis, itt, egy tökéletesen zárt térben: égbolt? Méghozzá lélegzetelállító titokzatossággal és kiismerhetetlenséggel? A válasz egyszerű: egy szépen tervezett, hibátlanul összerakott dongaboltozat
SOSEM TUDTAM eldönteni: valójában néminemű „fejlődés” van-e kedvenc szőlővidékemen, a Somlón (Ság és Kis-Somlyó) – a Somlót például örömtelien kezdik újratelepíteni, vagy, mint az ember és a természet viszonyában oly sok helyütt észleljük, elhúzódó válságban volnánk. Netán közeleg vagy itt is a vég? S nemrégiben egy urbanisztikai vándor konferencián újra erős nyomatékot kapott a kérdés, mert ott is sorra a vészjóslóan kellemetlen igazság fogalmazódott meg, s persze nem először: ha így folytatjuk, nincs is oly messze az összeomlás.
HA MESSZIRŐL nézzük, én nemrég közelről is vizsgálhattam: a majd hatszáz méter magas somlyai Magura egyike a legérdekesebb előhegységeknek, miként Kincs Gyula írja a millenniumi „Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben” című könyvsorozat Szilágy megyét bemutató részében – „regényes, szép részletekkel”. Vagyis a Magura tetejét erdők koszorúzzák; déli és keleti lejtőinek meszes összetételű földjén eredetileg kitűnő bor termett; legújabban már csak itt-ott Királyleányka,
RÉG KERÜLGET EGY mondat, melyről tudom, hogy képes elröpíteni egy ma már nehezen képzelhető archaikus miliőbe. Így hangzik: semmivel nem rokonítható érzés Kovács Gyuszi barátom medesi körtepálinkáját inni. De hát miféle „archaikus miliőt” idézgetek itten? Először is Medes „milliőjét”. Ahonnét az említett nagyszerű nedű származik, és ez is olyan, mintha nem is volna.
ÚGY FEST, HOGY Ambrus Lajos író mellett újabb állandó vendégem lesz, Berecz Edgár, aki már nem ismeretlen sem itt, sem Erdélyben, s másutt. Írt ő annyiféléről annyit, s jelentetett meg sok mindenről sokat, hogy ebből szemezgetve jut az oldalra is. A sok nyelvet beszélő, s keleten sokfelé járt Edgár remélhetőleg elnyeri rokonszenveteket, s Erdélyből, Erdélyről is több és gyakoribb hírünk lesz, pontosabb képpel az ottani gasztronómiáról.
(A tehetséges Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotós képén Edgár látható.)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!