ALAPSZABÁLYA SZERINT: „az Akadémia célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása.”
MOST PÉLDÁUL nekem valami olyasmire volna gusztusom, ami a villásreggeliből maradt. Csak egy kis porció székelygulyás, teszem azt. Vagy valami kispörkölt, de zsírosan, levesesen. Nem bánnám, ha egy csipetnyi gulyásmaradék volna a konyhán délelőttről, persze csontos húsokkal, húslevessel felöntve, némi zöldséggel, esetleg egy velős konccal. Csak pájslit ne ajánljon nekem, János, mert az csak frissen jó.”
HESTON BLUMENTHALRÓL, KÜRTI, Miklósról és a molekuláris gasztronómiáról 2008. végén blognyitó cikket írni első ránézésre meglehetősen fantáziátlan ötletnek tűnhet, hiszen ezt a csontot már hazánkban is meglehetősen sokan rágcsálták és látszólag csontfehérre is rágták. Látszólag, mondhatjuk, mert a számtalan szebbnél-szebb téma közötti csapongásban ez a terület Magyarországon továbbra is feldolgozalan maradt, miközben az érdeklődés hulláma nagyrészt már át is száguldott felette. Az előbbieken túl, a témaválasztás még divatjamúltnak is tűnhet, különösen azok után, hogy egy
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!