BOR ÉS HARMÓNIA – Olvasom a különben színvonalas íráskészségű szerző megjegyzését, miszerint ő a borleírások esetében egyáltalán nem szereti a ’harmonikus’ kifejezést használni. És kifejti, hogy a bor íz- és illatjegyeit leíró jelzőként ezt inkább mellőzzük, mert „eléggé elcsépelt”. Elmerengtem én azon, hogy vannak szavak, kifejezések, melyeket valóban szellemi tunyaságból és
TANYA – Ha az emlékezet zsilipkamrájában felhúzzuk a zsilipművet, bő áradás, az Alföld „ömlik” belőle. Régi nagy horizontok, szaharás puszták, nagy fekete sarak, kukoricaföldek és szikes legelők; ritka oázisok és mérhetetlen távlatok tanyásvidékei. Egyik zugában Gazda régi rokonságának távoli emlékdarabjai – így például „Kelemen sógor” és felesége, akik lényegében ’45 után szorulnak ki a városból. De persze az alföldi tanyavilág egészen más történet, mint a dunántúli, ahol, mint Szekszárd
A MAGYAR ÓRIÁS NYÚL – A nyúl kultusza igen régi – a római császárkori hagyomány egyenesen azt tartotta, hogy a nyúlhús élvezete szépséget kölcsönöz annak, aki állandóan fogyasztja. Martialis jó tanácsként egy hölgynek ajánlotta is egyik epigrammájában. Viszont más régiek, így a magyar Mátyus István orvosdoktor az ő Diaeteticájában (1762) már arról beszél, hogy „nem tudom mi okból, azt is elhitették volt magukkal, hogy a nyúlhús hét napig széppé tenné az evőt.”
ŐSHONOS GYÜMÖLCSFAJTÁK –Színészbarátom arra kér, indítsunk rovatot egy színházi lapban Őshonos gyümölcsfajták a magyar drámairodalomban címmel. Zavarba ejtő a kérés: az őshonosságot, az összetétel első tagját akár még közmegegyezéssel értelmezhetnénk is, viszont magát az egész összetételt tekintve, nincs tudományos mércénk minden számításba jöhető fajok és fajtákat illetően. Homályos, bonyolult eredettörténetekről van szó. És a drámai művek szerző is figyelem nélkül hagyták
ERDÉLYI KOPASZNYAKÚ – Az erdélyi kopasznyakú az európai tyúkfajták közt mindmáig idegenszerű jelenség. Kopasz nyaka a szemlélőben nem a legkellemesebb hatást kelti – szélesebb körű elterjedését és ismertségének hiányát éppen kedvezőtlen esztétikai megjelenésével magyarázták. Pedig ez a kopasznyakú egészen kiváló tulajdonságokkal és gazdasági értékekkel rendelkező „repdeső állat”. Először is bőven és télen is tojó, a betegségekkel szemben ellenálló, ugyanakkor könnyen hizlalható, jól költő és jól nevelő, a nyári hónapokban kevés takarmányt igénylő, jól kereső, edzett, fürge, szilaj állat, amelynek csirkéi sem kényesek és gyorsan fejlődnek – elsőrangú haszontyúk.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!