ÜNNEPI ÉTELEINK – ünnepek és ételek (2)

AZ ÜNNEPEK és az ételek organikusan összekapcsolódtak: az étel az ünnepek központi eleme lett, ahogy gyakran már egy bőséges étkezés is ünnep lehetett. Az ünnepek ünnepi ételeket kívánnak: ritkán fogyasztott, sokra értékelt, és/vagy kultikus szempontból jelentéshordozó alapanyagokkal, speciális diétával, vagy éppen ritkán élvezett bőséggel. Az európai népek körében erre a nemesség, az arisztokrácia is nyújtott mintát, miközben egy-két példától eltekintve a nemesi konyha láthatólag alig-alig érintette meg a konzervatívnak jellemzett magyar paraszti konyhát, amely nem ritkán csak egy évszázadnyi idő elteltével integrált újításnak számító nemesi, polgári konyhai elemeket.

(tovább…)

ÜNNEPI ÉTELEINK – az elveszett nép (1)

népi kultúraÜNNEPI ÉTELEINK egy mára már elveszett nép hagyatékai. Az elmúlt bő száz esztendőben elveszett a parasztság, s a parasztsággal együtt odaveszett a „nép” is. A földhöz kötődők életét a gazdasági munkák ritmusa szabja meg. Életüket a hagyományokhoz, étkezési szokásaikhoz, és étkezési rendjeikhez való ragaszkodás jellemzi. Ebben a rendben az ünnepek kiemelkedő események. Keresztelők, lakodalmak, névnapok, búcsúk, torok, egyházi ünnepek nyújtottak lehetőséget a közösségszervező együttlétre – az ünnepi étkezések ezerarcú rítusára. A népi kultúra megteremtője, egyben őrzője és továbbadója a nép maga. A nép pedig évezredeken át a szántó-vető,

(tovább…)

KOSSUTH SÜTEMÉNY – egy amerikai torta receptje

A KOSSUTH SÜTEMÉNY a 19. század közepén, Maryland államban (USA), Baltimore-ban született és a várost 1851-ben meglátogató Kossuth Lajos tiszteletére alkotta egy helybéli cukrász. Kossuth a szabadságharc leverése után, 1851-1852-ben járt az Egyesült államokban, ahol nagy lelkesedéssel és tisztelettel fogadták. (A dagerrotípia is ekkor készült róla.) Maryland állam hivatalos tortája ugyan nem ez lett, hanem a tízrétegű Smith Island torta, ám már csak érdekességképpen is érdemes tudni erről a nálunk ismeretlen magyar vonatkozású amerikai süteményről.

(tovább…)

A PULYKA – amit Mátyás nem evett (népmese)

A KÖZELMÚLTBAN egy magyar gasztronómiáról szóló szimpóziumon az előadó elmondta, hogy Mátyás király pulykát is evett. A történész előadót egy cseppet sem zavarta az a szembetűnő ellentmondás, hogy míg Mátyás 1490-ben meghalt, Kolumbusz csak 1492-ben indult Indiába, hogy végül az Újvilágot fedezze fel. Mindez pedig azért lényeges, mert például a vadpulyka (Meleagris gallopavo) bizony arrafelé őshonos, s nem másfelé, így aztán kedvelt Mátyás királyunk aligha találkozhatott a pulykával. Mi történt hát, hogy mégis lépten-nyomon azzal találkozunk, hogy Mátyás pulykát evett?

(tovább…)

HA VASÁRNAP – akkor rántott hús

HA VASÁRNAP, AKKOR rántott hús. Generációk számára a vasárnap egyet jelentett (s sokaknak egyet jelent ma is) a jobb ételek asztalra kerülésével. A jobb ételek a világnak ezen a részén a húst jelentik. Ha vasárnap, akkor  a húslevest, s a rántott húst. A rántott hús sertésből, baromfiból, többnyire csirkéből, kevésbé pulykából, s még ritkábban borjúból készül, Pedig az igazi, a példaként szolgáló rántott hús, a  Wiener Schnitzel kizárólag borjúból készülhet.

(tovább…)

PIZZA – Nápolytól, Szicíliáig

A PIZZA meghódította a világot, ahogy valamennyi utcai étel meghódítja, legyen az a döner kebab, amely közismerten széppé tesz (Döner macht schöner!), vagy bármiféle hamburger, hot dog, stb. Az utcán élő kultúrák utcai ételeket kívánnak, s ebben aligha van változás, bármiféle időszakáról is beszéljünk jégkorszak utáni civilizációinknak. Çatal Hüyük városában éppúgy ették, mint Pompeiben, vagy a Magyarország lakosságával vetekedő méretű mai New Yorkban.

(tovább…)