KALÁCS és BÉLES – A kalács a kenyér úri rokonsága, a gazdag testvér. Említése a 14. századtól fordul elő. A 19. században sokfelé már a kenyértől külön kemencében sütötték, ugyanott, ahol a kacsát, libát, kisebb húsokat. Kezdetben még töltelék nélküli volt és a kenyér tésztájából szaggatták ki. Alakja kerek, vagy kerekre formázott, fonott volt. A legjobb, a lehető legfehérebb (búza) lisztből, később, a
A TEJ – Körülnéztem, hogy a nagyvilágban miképpen is vélekednek a tejről. Az már az első percekben egyértelműen kiderült, hogy nincs még egy olyan élelmiszerünk, amelyről ilyen mértékben megoszlanának a vélemények. (Itt és most már csak ezért nem is foglalok állást.) A tej „élet, erő, egészség” és ezzel egyidejűleg táplálkozási „rémálom”. A vélemények e két pólus között oszlanak meg. E két szélső vélemény között található az „organikus tej” is, amelynek fogyasztása, mondják a
ABULHASÁN ALI ben NAFI, becenevén Ziryab (feketerigó) perzsa, vagy kurd származású zenész, asztronómus, divat designer, és gasztronómus volt. A mai Irak területén született 789-ben. Neves zenész volt Bagdadban Harun al-Rashid kalifa uralkodása (876-809) idején, s később. II. Abd al-Rahman meghívására 822-ben a virágzó Andalúziában telepedik le. Neki köszönhető a lant megismertetése. Zenéjében forradalmi, de ugyanannyira hatással van a divatra és a középkori életstílusra is. A világ első ismert konzervatóriumának megalapítása is az ő nevéhez, s ezzel a mórokhoz kötődik. Itt zeneszerzéssel, zeneelmélettel, is foglalkoztak.
LÚDHIZLALÁS, LIBAMÁJ – A 11-12. században a Balkánról érkezett parlagi libát tartották elterjedten, s bár a lúdhizlalás hazai kezdeteiről alig tudunk valamit, bizonyosnak látszik, hogy kukorica és füge híján, leginkább árpadarával és galuskával etették a hizlalásra fogott libákat. A hizlalásra utaló egyik legkorábbi bizonyíték egy 17. századi forrásban található. Ebben egy „lúd hizlaló
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!