Tokaj-Hegyalja gasztronómiája (IV.rész)
TOKAJ-HEGYALJA GASZTRONÓMIÁJÁNAK jövője a jelen megértésén túl a regionális sajátosságok fel- és megismerésében, valamint a regionális konyha erősítésében rejlik.

TOKAJ-HEGYALJA GASZTRONÓMIÁJÁNAK jövője a jelen megértésén túl a regionális sajátosságok fel- és megismerésében, valamint a regionális konyha erősítésében rejlik.

A VÁSÁRLÓK ÉS KERESKEDŐNÉPEK elengedhetetlen összetevői egy borvidék virégzásának. Nélkülük a borok készítése öncélú, és előbb-utóbb hamvába haló tevékenységgé, hiábavaló erőfeszítéssé válik. Nélkülük soha nincs külső kényszere a minőségnek, a fejlődésnek. A vásárlók és kereskedőnépek kényelmetlen, kellemetlen, de minden árutermelő borásznak szükséges partnerei.
A VALLONOK SZEREPE, jelentősége talán nem eléggé ismert még, pedig „kókonya” földjén igen sokat tettek azért, hogy az egyház és a király erőfeszítései valóra váljanak.
A JÓ EVÉS ÉS JÓ IVÁS vágya valamennyi közt a legtartósabb vágyunk. Az első korty édes tejtől végigkíséri életünket, és mindhalálig kitart. Ettől igaz, hogy egy tájról, annak kultúrájáról, lakóinak lelki alkatáról legkönnyebben éppen a terített asztalnál kaphatunk hiteles képet. Egy pohár jó bor mellett. Nincs ez másként Tokaj-Hegyalján sem. A vidék jó ismerője, dr. Zelnik József író, etnográfus a távoli múltba tekintve a tokaji bor alkímiáját kutatta. Én a régmúltban Tokaj-Hegyalja kulináris jövőjét keresem.
„NEVÉT A SZAKIRODALOM szláv eredetű személynévből eredezteti, tehát a falu alapításakor valószínűleg magánkézben volt. A népi hagyomány szerint azonban Bajna lakói egykor a mai Sáráspuszta helyén éltek, ahonnan a tatárjárás idején menekültek el. Mivel lakóhelyüket sok viszontagság és baj közt kellett elhagyniuk, új falujukat – így őrzi a legendárium – a „baj”-ról nevezték el.”

A tűzoltó-egyesületi tagok 1877-ben, a kastély előtt
A 17-18. SZÁZAD az anyaország számára is fontos időszak volt, mert ekkor indult virágzásnak a városi német polgári konyha, ami stílusában már a betelepedők ételein is eséllyel hagyhatott nyomot. A kor németországi szakácskönyveiben is tetten érhető hagyományos, és máig élő „sváb” erények a takarékosság, a rendszeretet és a kötelességteljesítés. Az étrend szezonalítása, évszakfüggősége elkerülhetetlen vonása minden hagyományos konyhának, a paraszti életformának, amiből a főként télre összpontosítódó tartósított (füstölt, savanyított, aszalt) élelmiszerek, valamint a bab, borsó, lencse, burgonya, stb. jelentenek kivételt.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!