Szerző: Ambrus Lajos | 2010/01/15 | Ambrus Lajos írásai
AMBRUS LAJOS írásait többször is dicsértem, így ha ezt újra megteszem, a blog állandó olvasóinak már nem lesz újdonság. Ennek a Rolling Stonesról szóló írásának a szerkesztésére azért is emlékszem különös örömmel, mert azzal a vággyal keresgéltem hozzá a videókat, hogy Lajosnak is kedvére legyen, ha majd elolvassa, megnézi. Bízom benne, hogy a Shelley verset idéző ifjú Mick Jagger igazi meglepetés lesz, ahogy a Yardbirds negyven évvel ezelőtti filmfelvétele is. (Csíki Sándor)
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/01/02 | Ambrus Lajos írásai
JÓ NÉHÁNYSZOR rakosgattam össze és gondoltam végig egy zseniális család, az Asbóthok családtörténetét – legalább is egy korszak „három nemzedékének” históriáját és szinte minden benne található a mi köztes-európai nyavalyáink közül. Nemes fáradozás a honért, szinkron a korabeli tudományossággal, szenvedélyes gyűjtőmunka, honszerelem, szabadságszeretet, a feltámadt Magyarország örökös víziója, a férfiúi erények és spleen és magányosság és meg nem értés és árulás. És júdáspénz. Elsősorban a művek és bizonyos cselekedetek felől érkeztem – és tán szinte mindig oda kell(ett) kilyukadnom, hogy nincs erre a családi három nemzedékre pontos szó. Még körülírás vagy metafora sem.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/12/26 | Ambrus Lajos írásai
KIVÁGTÁK az én falum gyönyörű, legalább száz éves jegenye- és kőrisfa-sorát az elmúlt héten. Tizenhárom jegenyét és tizenhárom amerikai kőrist. Ők egy nagyjából a boldog XIX. század végi időkben ültetett fasor utolsó hírmondói voltak, amelyet még valamelyik Felsőbüki Nagy uraság, talán Sándor, ültetett. Szépen, tervezetten, ahogy egy valódi reformkori család hagyományaihoz illik – a Bobáról Egyházashetyére befutó Bekenyi domb két oldalára.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/12/21 | Ambrus Lajos írásai
Ó, ÁRNYÉKA AZ elköltözöttnek! – így szólítja a klasszikus invokáció a régi emlékbeszéd búcsúztatottját a ködös 19. században. Héroszok, szellemóriások, státuszférfiak sírdombjánál vagy akadémiai gyűlések tudós társaságában mondott és felolvasott oráció volt/vala ez a régi műfaj – olyanok fölött, akik „szép világosító csillagként tűntek fel ezrek előtt”, miként Kölcsey mond Kazinczyról. És így ez nagyon rendjén volna – de tisztes gyülekezet előtt engesztelő szózatot énekelni valami méltatlan tárgy, például a közönséges
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/12/11 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
EGY könyvet használok most ép foncsorú tükörnek – korrekt, részletes, alapos, nem homályos, nem torzít, nem kicsinyít. Egy könyvet, amely, mily divatos, a magyar borról szól. S aki a tükröt állította, egy szikár angol férfiú, bizonyos Alex Liddell: ő az ezredforduló táján végigutazta Magyaror- szágot, feltérképezte a régi és új borászatokat, kóstolt és szigorú jegyzeteket készített. Összerakta az ezernyi mozaik-darabkát, végiggondolta és megírta egy közel 350 oldalas munkában. Nem is volna ebben semmi meglepő vagy újszerű, ha nem éppen az ő keze tartaná orrunk elé azt a tükröt.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/11/30 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
GONDOLKODTAM ÉN ELEGET, hogy Ambrus Lajos író barátomnak ezt az 2006-ban íródott művét 2009 végén beszerkesszem-e. Végül a szerkesztés mellett döntöttem, már csak azért is, mert az írás egészen személyes, lírai, s kiváló, és az irodalom történetében is különleges. Legfeljebb, ha az ókori szerzők között találunk hasonlót. Ez az írás vélhetőleg Ambrus Lajos egyik legszebb írása, ahogy aligha akad, aki valaha is szebben írt volna Kalóról, mint akkor és ott éppen Ambrus Lajos. (CsS)
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!