Szerző: Ambrus Lajos | 2010/04/15 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha
IDŐTLENSÉG és ismeretlenség – ez az én berkenyém. Gondoltam is effélét már számtalanszor az elmúlt tizennégy év során, mióta ültettem. Persze minden fa az, mármint térképe az időtlenségnek, de a fojtós, vagyis házi berkenye (Sorbus domestica) kicsit más is. Teljességgel ismeretlen. 1896-ban is úgy írt róla Rudinai Molnár István, hogy a berkenye a legelhanyagoltabb gyümölcsfánk – pedig kellő súlyt illene fektetni rá, mert ahol almabor készítésére rendelkeztek be, nélküle alig képzelhető el tartós almabor. (Ó Istenem, tartós almabor? Hol van ma már, ki ismeri az almabort?!)
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/03/25 | Ambrus Lajos írásai
AHOGY AZ esőfelhők alól és a zord nyári vihar előli menekültemben elhagytam Sümeget, aztán Tapolcát és Gyulakeszi felé fordítottam szekerem rúdját, s a gyönyörű Balaton-felvidéket átszelve, Köveskál felé, majd Mencshely, Dörgicse és Vászolyon át befutottam Pécselyre, rá kellett döbbennem, hol is járok. A világ egyik legszebb vidékén autózom – különösen az Óbudavár – Mencshely – Pécsely szakasz volt attraktív és intim is egyszerre.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/03/21 | Ambrus Lajos írásai
KUTHY LAJOS – Egy olyan szerző emlegeti monumentális könyve mélyén az aranykor csillogását, vagy annak égi mását, akitől a legkevésbé sem várná az ember. Akit valahogy eltakart idő, stílus, irály, rosszhír, csacska beszéd, előítélet, ledorongoló kritika, kirekesztés, szellemi restség – vannak nehéz tartozásaink. Először elképesztő mélységű mondatai, mit mondatai, oldalnyi bekezdései találtak fejen. Egy barokkosan, olykor kínosan, sőt betegesen analizáló grammatika az övé, amely viszont csak a legnagyobb mesterek sajátja – mondatgöröngyök hengerednek le és föl, csúsznak ide és oda, mint valami
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/02/26 | Ambrus Lajos írásai
A HELY ÉS AZ IDŐ a hetvenes évek Magyarországa, amihez annyit kell tudni, hogy az az idő – más idő volt. „Históriai”, mondanánk. Minderről legalább annyi köztudomású, hogy a legcsekélyebb mértékben sem voltunk „szabadok”, „függetlenek”, s a legkevésbé sem „demokratikusak”. Ó, hát a régi szép idők – akadt nekem Szegeden egy tanyasi iskolatársam, akivel az egyetemi éveket átbarátkoztuk, áttanultuk, s alkalmanként átittuk Szeged szép számmal föllelhető korcsmáiban, de néha együtt szerepeltünk,
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/02/15 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
FÁZNAK A PANNÓNIAI mandulafácskák – a legalább két hete virágzó gyümölcsök fenn a hegyen, a Nagy- és a Kissomlón húsvéti próbák elé álltak: a bolond, szeles, esős, időnként havat hozó korai március nem biztos, hogy a legoptimálisabban kényeztette őket. De, mint a poézisben, a régi pannon költészetben, legalább is Pannonius óta, ő aztán kinevetik a zord időket. S bár mint a megvilágosodás, úgy csaptak le a mostani
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/01/28 | Ambrus Lajos írásai, Történelem
EIN MANN, EIN WORT, egy ember, egy szó – a nem kibukott, hanem a nagyon is végiggondolt szavakhoz következetesen ragaszkodó férfiak kreálnak maguknak efféle jelmondatokat. Akik igyekeznek egy életen át megfelelni az adott szó szentségének. Ők azok a ma már kissé nevetségesnek ható vagy teljesen korszerűtlen alakok, akik az emberi élet anyagát nem mutatványként, hanem igazságként akarják felmutatni. Még akkor is, ha ez olykor hátránnyal, mellőzéssel, kirekesztéssel, kiközösítéssel akár meghurcolással jár.
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!