AMBRUS LAJOS: Őshonos gyümölcsfajták a drámairodalomban?

il_570xN.336623261ŐSHONOS GYÜMÖLCSFAJTÁK –Színészbarátom arra kér, indítsunk rovatot egy színházi lapban Őshonos gyümölcsfajták a magyar drámairodalomban címmel. Zavarba ejtő a kérés: az őshonosságot, az összetétel első tagját akár még közmegegyezéssel értelmezhetnénk is, viszont magát az egész összetételt tekintve, nincs tudományos mércénk minden számításba jöhető fajok és fajtákat illetően. Homályos, bonyolult eredettörténetekről van szó. És a drámai művek szerző is figyelem nélkül hagyták

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Ősi fajták, pamuk és bárányfarkú

BABITS MIHÁLY – Egyik 1938-as önéletírásában (Szekszárdi kadarka) Babits a mulandóság és maradandóság kérdéseit veti föl, amint nagybetegen, a gégemetszés után és a rádiumkezelések közti szünetben kitekint budai lakásából a ködös, novemberi tájba. És ekkor ezt mondja: mintha nem is egy fűtött, könyvekkel teli bibliotékában lennék, sokkal inkább egy másik, nem kevésbé fontos térben és időben.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A lepkegyűjtő

Forrás:  neenmachine.comTÁJ. EMBER és állat. Közös létezés – egymás koreográfiái. Buda Ádám, egy régi lepkegyűjtő a távoli XIX. századból még apjától, Buda Elektől tudta, hogy minden élőlényre, az, ki pásztora, sújtva ügyel. Fújta, mint egyet az örök és fényes hérakleitoszi töredékek közül. Vagyis, ki vadra, madárra, halra, netán pillangóra vadászik: ne az ölés öröméért tegye! Ne a kiomló vérért és ne a pusztítás élményéért. Hanem hogy megismerhessen döntő pillanatokat. A halálét például. De ebben a megismerésben benne kell lennie a létezés és felfedezés kegyelmének is.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – Kesselyák Rita: Kis magyar pomológia (könyv)

KIS MAGYAR POMOLÓGIA – „Az Agárdi Pálinkafőzde a megalakulása óta eltelt tíz esztendőben mindig lázasan kutatta a különböző magyarországi gyümölcsökben rejlő egyedi ízeket és ezt a maga módján, „koncentrált” formában meg is próbálta a pálinka szerető közönséghez eljuttatni. Ezeket az ízeket általában magyar nemesítésű vagy Magyarországon régen meghonosodott gyümölcsökben találtuk meg.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Paget János (a legmagyarabb angol)

FÉRFIÚ – akiről Széchenyi István 1839-es naplójában azt jegyzi fel lelkes csatakiáltással: „Paget, ki most érkezett, elhozta nekem a könyvét benne a portrémmal!”. A jeles látogatóról leginkább azt tudjuk, hogy emlegetett könyvét, amelyet angol utazóként vagy másfél év itteni tartózkodás után írt meg, fő munkájaként tartjuk számon – korának messze legjobb angol nyelvű műve ként Magyarországról és Erdélyről (Hungary and Transylvania with remarks and their condition social political and economical, London 1839).

A megjelenéskor éppen harminckét éves angol úr, John Paget esquire (lovag) különleges sorsú és élettörténetű alak volt.

(tovább…)