KIS MAGYAR POMOLÓGIA – „Az Agárdi Pálinkafőzde a megalakulása óta eltelt tíz esztendőben mindig lázasan kutatta a különböző magyarországi gyümölcsökben rejlő egyedi ízeket és ezt a maga módján, „koncentrált” formában meg is próbálta a pálinka szerető közönséghez eljuttatni. Ezeket az ízeket általában magyar nemesítésű vagy Magyarországon régen meghonosodott gyümölcsökben találtuk meg.

Most rendhagyó módon nem folyékony, hanem nyomtatott formában szeretnénk bemutatni néhány régi, de szerencsére újra felfedezett almafajtát , amit barátainkkal egy szép album formájában adunk közre.” – szól a könyvbe,mutató sajtóanyaga.

A kiadvány ünnepélyes bemutatóján L. Simon László az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Czerván György a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára köszöntötte a megjelenteket.

L. Simon László kultúráért felelős államtitkár a hiánypótlónak számító album 2012. december 14-i budapesti bemutatóján emlékeztetett arra, hogy a témában ilyen nagyszabású kiadvány legutóbb hét évtizede jelent meg. Akiadvány Ambrus Lajos író, pomológus, Kesselyák Rita grafikusművész és az Agárdi Pálinkafőzde Kft. összefogásából született. Az album erénye, hogy almaábrázolásai művészi értelemben is hitelesek, de a kertészek számára is tökéletesen használhatóak – jegyezte meg az államtitkár. Az almatermesztéssel maga is foglalkozó L. Simon László szerint olyan almafajták jelennek meg ebben a kötetben, amelyek a nagyszülők gyümölcsöseiben még megtalálhatók voltak. Szólt arról, hogy a bőralma, a Batul vagy a pogácsaalma nem hoztak olyan bő termést, mint a mai fajták, ám rezisztensek voltak, és általában nem kellett őket permetezni. (mti)

Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár beszámolója szerint a múlt évszázadban eltűnt a világ haszonnövényeinek 75 százaléka, pedig ezek kialakulásához évezredek kellettek. A biodiverzitás megőrzése a kormányzat vidékstratégiájának fontos eleme, így a Vidékfejlesztési Minisztérium a többfunkciós mezőgazdaság támogatásával és a régi magyar tájfajták népszerűsítésével a génerózió megállítását kívánja elérni.Elhangzott, hogy a hazai őshonos gyümölcstájfajták védelméről minisztériumi rendelet született idén, a valódi eredményekhez azonban szükség van elhivatott gazdákra, vállalkozókra. Czerván György kiemelte az alma fontosságát, hiszen ez Magyarországon a legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcsfajta, amelyből 500-600 ezer tonna terem évente. (mti)

Kesselyák Rita felidézte, hogy az album ötlete Ambrus Lajostól származik, az első rajzok is az ő felkérésére születtek még hat-hét esztendővel ezelőtt. A Kis magyar pomológián két éve kezdett dolgozni a művész, aki minden almafajta megfestésére legalább egy hetet szánt, így készültek el az albumban az A3-ashoz hasonló formátumban kiadott ábrázolások. Ambrus Lajos, a Pomona hungarica című kísérőfüzet szerzője elárulta, hogy számos magyarországi és kárpát-medencei gyűjtőút során gyűjtötték be a sokszor már ritkaságnak számító almafajtákat, a leánycsecsű almát például busszal kellett elhozatni Háromszékből. (mti)

A fajtaleírások mellett a kiadványban helyet kapott az eddigi leggazdagabb magyar nyelvű pomológiai szakirodalom-jegyzék is. Szabó László, az albumot megjelentető Agárdi Pálinkafőzde Kft. ügyvezetője elmondta: a kiadványból 200 példány készült, ezek a pálinkaházban vagy rendelés útján vásárolhatók meg. (mti)

Hiánypótló mű

Hiánypótló művet tart kezében az olvasó: 30 rajzot (festményt) Kesselyák Rita képzőművész alkotásait, valamint az ábrázolt almafajták leírását s azok értelmezését Ambrus Lajos író tollából. Régi, őshonos gyümölcsök szerepelnek e válogatásban; ilyen típusú munka régen látott napvilágot. A kiadás közvetlen ihletője a Kertészet című folyóirat 1937-ben elindult Pomológia című sorozatvállalkozása volt; legelső albumukban Kochné Klopper Erzsébet 40 színes almafestménye mellé Horn János leírását és Rapaics Raymond előszavát  jelentették meg.

A régi, klasszikusnak számító biodiverzitás (sokféleség) a posztmodern kor embere előtt szinte feledésbe merült. De mintha manapság hívó szó volna, sok egyéb mellett, a régi gyümölcs – egy elfelejtett, ezerarcú gazdagság felemelkedésére. Almák, körték, barackok és cseresznyék demokratikusan tarka sokasága – az “eltűnt idő nyomában”. Ki ne emlékeznék (vagyis: ki emlékszik még?) az élet efféle apróságaira, mint a Fontos almára, a Szentivánira, vagy a “török iga emlékére”, a Sikulaira? Ismerős-e még a Masánszky, a Bőralma, a Citromalma, a Selyemalma, aztán a Jegesalma vagy az izgató nevű Leánycsecsű alma? A Sóvári, a Darualma és a Pogácsaalma?

Netán a Zöld ringlóra, a Fűzalmára, a Csörgőalmára, a Téli piros kálvillra és az erdélyi almák büszkeségeire, a Batulra és a Pónyikra? A Budai Domokosra? Vagy a különféle páris almákra? Marosszéki piros páris / Ojan piros a rózsám is / Útra kelek, megkeresem, / Hol eprész az én kedvesem. / Ketten szedünk egy kosárba, / Majd elaggyuk a vásárba, / Főkötőt veszünk belőle, / Enyim lesz ő jövendőbe.

Bár a lista erős sodrású, mégis, cseppben a tenger, e munka arra is utal, hogy csupán almából még ma is több mint 15 ezer fajta létezik a világon. S hogy a hazai gyümölcsészet talán legnagyobb alakja, Bereczki Máté az Aradon 1877-től kiadott négykötetes Gyümölcsészeti vázlatokban is több mint ezer hazai és idegen eredetű gyümölcsöt írt le. Ahogy ő maga mondta, azért, hogy “édes hazám jóllétét szerény munkám által sikerüljön nekem is némi részben bár, előmozdítanom”.

  • Ma egy talán újraéledő műfaj legelső darabja látott napvilágot – remélhetően e munka hasonló intenzitással és munkakedvvel tovább folytatódik.

Ambrus Lajos író, a Kis magyar pomológia társszerzője

  • Ambrus Lajos író a blog állandó vendégszerzője. Szívből gratulálok legújabb könyvének megjelenéséhez!

Csíki Sándor♣