POMO D’ORO – 20. születésnapját ünnepli a pomo

TRATTORIA POMO D’ORO 2002-2022 – Az Arany János utca aranyalmája, a Trattoria Pomo d’Oro és vele az egész „Via Italia” ezekben a napokban ünnepli az étterem indulásának 20. évfordulóját. 20 évvel ezelőtt, 2002. október 6-án kezdődött egy történet az Arany János utca 9. alatt, amiről még maguk a részesei is csak az álmaikban gondolták, hogy ilyen fantasztikus jövőt fut majd.

A vezérlőelvek között már az induláskor is ott volt a legkiválóbb minőségű alapanyagok használata, az olasz stílus és életforma átadása, na és persze egy olyan csapat, amely jól reprezentálja azt a vendégek és szakma iránti végtelen szeretetet és tiszteletet, melyről az étterem ma is híres. A 20 évbe természetesen igen sok minden belefér, ebben egyetért Gianni Annoni tulajdonos és Jáhner Attila üzletvezető is, akik már az étterem indulása óta együtt dolgoznak a sikerért. A két nagyon különböző világból érkező vezető kivételes összhangja a minőség és a fejlődés iránti feltétel nélküli elköteleződésben gyökerezik.

Trattoria Pomo d’Oro 20. születésnap. Gianni Annoni, Orodán György sommelier és Jáhner Attila üzletvezető

Trattoria Pomo d’Oro 20. születésnap. Középen Rosario Simeoli chef.

2002-2022 – Trattoria Pomo d’Oro 20. születésnap.

A Pomo d’Oro és Gianni Annoni – az első évek

A Trattoria Pomo d’Oro neve összeforrt az Annoni család nevével, s különösen Gianni nevével. Úgy gondoltam , hogy meglepem azzal, hogy keresgélek egy kicsit a régi újsághírekben. A következő összeállítás ennek az eredménye. Fogadjátok szeretettel!

„Három ember vagy: Az aki, az amit mutatsz magadból, és az, amit látnak belőled.”
(Gianni Annoni)

Gianni Annoni 2002. június 1-én.

A Kisalföld című lap 2003. augusztus 9-ei számából idézve megtudhattuk, hogy Gianni miként is vélekedett a Túró Rudiról és a zacskós tejről:  „Amikor évekkel ezelőtt ösztöndíjasként kerültem Magyarországra, sokáig csodálkoztam, hogy lehet a tejet zacskóba töltve árulni. A Túró Rudi pedig a hab volt a tortán.” Viszont – teszi hozzá a lap újságírója – az aranygaluskának és a madártejnek soha sem képes ellenállni.”

Egy rövidke hirdetés, alig néhány szó, ebből az időből: „Trattoria Pomo d”Oro Étterem-Pizzéria, 1051 Arany János u. 9. Nyitva H.-P.: 11-24 Szo.-V.: 12-24” A nyitva tartás is jól mutatja, hogy nagyon sokat dolgoztak – Gianni is – a pincében lévő konyhában. Időnként mesélt arról az időszakról is, amikor még nem fedezték fel az éttermet. A sok munka volt leginkább, ami a történetből bennem megragadt.

2004 – A „még fölfedezetlen Trattoria Pomo D’Oro”

A lapok között kutakodva a Figyelő 2004. március 25-ei számában, „Az én asztalom” című rovatban Görgey Gábor Kossuth-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, rendező. A Pomo d’Oro indulásakor, 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere, írt az akkor még fölfedezetlen Arany János Utcai étteremről.

„Elmentünk tehát Lukács után ebédelni a még fölfedezetlen Arany János utcai Trattoria Pomo D’Oróba. Jó belépni. Abszolút bolondos tér, tele zugos sarkokkal, galériákkal, mélyvizekkel, tökéletes, ritmikus öszszevisszaságban. Minden helyszín belakott, saját kis világa van, csupa fa és terméskő, meg öreg tégla Belépünk a déli nyüzsgésbe (merthogy a jelek szerint népszerű), és máris meglegyint valami az édes Itáliából. (A tulaj, a pincérek egy része is olasz.) A bőrbekötött, merített papíron elénk táruló étlap első oldala már meglepetést tartogat. A paradicsom – pomodoro, azaz aranyalma – csodás tulajdonságairól tudósít, azt írja, hogy rejtélyes izgató és nemi vágyat fokozó hatását már a régi alkimisták is tudták, ezért keverték gyógy- és bájitalaikba. „Már érdemes volt idejönni” – mondtam a páromnak. „Majd meglátjuk este” – mondta ő.
A választék bőséges és hamisítatlanul olasz. Huszonhétféle pizza rendelhető. Előételnek kérek polipot Amalfitana módra zellerrel. Két okból: mert ne erősítsem a paradicsom mágikus hatását zellerrel is (biztos, ami biztos), másfelől a Sorrentói-félsziget Amalfijában ifjúkorom csodás heteit töltöttem valaha, hátha az emlékezés az ifjúságra is segít a szóban forgó esti ügyben. Aztán húslevest ettem ricottás parmezánnal töltött táskákkal (jó, de a feleségem húslevese azért utolérhetetlen). A jó tintahal a gyengém, bunda nélkül roston kértem, jól meg volt pirítva, ahogy szeretem, bolygótávolságnyira az ABC-ben kapható borzalmas gumikarikáktól, amit calamariként árulnak. Legközelebb egyébként kizárólag köreteket fogok enni, például fehérborral bolondított vargánya trifolatit serpenyős spenóttal. Édességnek kinéztem a meleg juhsajtot mézzel, de nem maradt kapacitásom. (Lehet, hogy jól jártam?) Kiléptünk az ajtón erről a barátságos helyről, és máris szebben derengett a nap. Persze, hiszen egy darabka igazi Itáliában jártunk.” *

Gianni Annoni (Veszprémi Napló, 2004)

Gianni Annoni (Délvilág, 2004)

2022 – Trattoria Pomo d’Oro 20. születésnap. Gianni Annoni és a felesége, Debreczeni Zita

2005 – „A vendéglátás csillagai”

2005-ben háromszáz szakember szavazata alapján huszonhárom vendéglő nyerte el a „Magyar Vendéglátás Csillagai” címet. A névsor gasztronómiai történeti szemmel nézve is érdekes. A felsoroltak között akadnak, amelyek már bezártak, mások felett eljárt az idő, s megint mások, mint a Pomo d’Oro, talpon vannak, innovatívak és fejlődnek.

2005: „A Magyar Vendéglátás Csillagai: Alabárdos, Admirális, Arany Kaviár, Baraka, Budavári Fortuna, Bock bisztró, Fausto’s, Fehérszarvas, Fregatt Arizona Pub, Gundel, Matteo, Páva, Spoon Café, Raspi, Remiz, Robinson, Tanyacsárda, Tom George, Rosenstein, Trattoria Pomo D’oro, Trattoria Toscana, Vadrózsa, Villa Medici.”

2005 – „még a testvérénél is többet mesél, anekdotázik”

A Magyar Hírlap, 2005. november 26-ai számában (ez még nem a gasztrobloggerek időszaka) Bóta Gábor színikritikus írt a Trattoria Pomo D’Oro-ról:

A legjobb szerződések, üzletek az asztal mellett köttetnek – vallja Gregorio Annoni, a Trattoria Pomo D’Oro társtulajdonosa. És közben azt is mondja, hogy nyugi, nyugi, az asztalnál el kell lazulni, rá kell érni, csak semmi rohanás, engedjük el magunkat, élvezzükaz életet, szóval: dolce vita. És úgy dicséri a kilencvenéves nagymamája főztjét, hogy kicsordul a nyálunk. Mialatt azt is fejtegeti, hogy a konyhán is vissza kell térni a tradíciókhoz. […]

Az étterem másik tulajdonosa, Gianni Annoni még a testvérénél is többet mesél, anekdotázik. Egyébként mindketten odamennek a vendégekhez is, és élénk diskurálásba fognak velük. A tévé képernyőjéről is ismert Gianni ösztöndíjjal jött Magyarországra, el akart szakadni az otthontól, a szülői háztól, de azt nem gondolta, hogy itt végzi el a Közgázt – persze a szerelem is közbejött -, és itt él majd nálunk. A testvére pedig utánajött, és végül ő is itt ragadt. Azt mondják, Magyarországon sok a csak nevében olasz, amúgy pocsék vendéglő, amelyben nem eredeti alapanyagokat használnak, és például agyonfokhagymázzák az ételt, holott az olasz konyha egyik alapszabálya, hogy enyhén fűszerez, meghagyja a nyersanyagok eredeti ízeit. Aztán lehet, hogy rájuk önt egy kis hat évig érlelt balzsamecetet, de csak módjával. Kéthetente érkezik friss hal a vendéglőbe, az orrunk előtt, az asztalnál filézik ki a zsenge húsú rombuszhalat. Tésztából pedig igazán sokféle kapható, érdekesség a galambhússal töltött, egy kissé kemény, de finom tészta, régi paraszti eledel, szinte nincs is benne tojás. Jáhner Attila, a szintén roppant barátságos, közlékeny étteremvezető megmutatja a zegzugos konyhát, amely a pincében van, ételliften érkeznek föl a fogások. Ez nem túl szerencsés, mert a pincérek a szakácsokkal csak telefonon tudnak beszélni, a konyhát föl akarják majd hozni a pincéből. De addig is képzi magát mindenki, a nyáron a teljes személyzet tanulmányútra megy Olaszországba. Újdonságként már a napokban sajtok garmadáját kínálják, például a mascarpone és a gorgonzola sajátos, krémes keveréke elementáris. A Trattoria Pomo D’Oróban nemcsak jó szóval, hanem remek étellel is elbűvölik a vendéget.”

2002-2022 – 20. éves a Trattoria Pomo d’Oro

2002-2022 – 20. éves a Trattoria Pomo d’Oro

2008 – „az egyetlen külföldi az idei év vállalkozói díjasai között”

„GIANNI ANNONI, a Pomo d’Oro étterem tulajdonosa az egyetlen külföldi az idei év vállalkozói díjasai között. Közismert, közkedvelt személyiség, sikeres vállalkozó és példaértékű munkáltató – egyebek között ezzel indokolta a VOSZ az elismerést. A kiváló magyarsággal beszélő díjazott 14 évvel ezelőtt érkezett hazánkba, a közgazdasági egyetem ösztöndíjasaként töltött egy évet Magyarországon. Az egyetem elvégzését követően némi hezitálás után itt telepedett le. Eleinte olasz termékek és cégek képviseletével foglalkozott. Az első öt év volt a legnehezebb – mondja a nulláról indult vállalkozó. Egyrészt a nyelvi problémák miatt, másrészt, mert voltak kudarcba fulladt ügyek is. Mivel mindig előbb a munkatársait fizette ki, volt olyan hónap, hogy neki mindössze 200 forint jutott. A rádióban és a televízióban is műsort vezető Gianni Annoni hét évvel ezelőtt nyitotta meg első éttermét, egy pizzériát. Ebbe azért vágott bele, mert imádja az embereket, a jó ételeket, és nem tud egy irodában a négy fal között dolgozni. Elmondta, hogy az ingatlant is számítva mintegy hatmillió eurós befektetéssel egyrészt bővíti meglévő éttermét, másrészt újat is nyit. Bízik abban, hogy ezek a válság ellenére jól mennek majd. Nem közvetítőkkel dolgozik, az alapanyagokat közvetlenül szerzi be, hogy az árak ne emelkedjenek. Nála senki sem alkalmazott, mindenki munkatárs. Több lábon próbál állni, ezért öt cége is van. Ezek egyebek között olasz termékek importjával, olasz cégeknek szóló tanácsadással foglalkoznak. Arra ösztönzi honfitársait, hogy érdemes ide befektetni. Sikereit csak a magyaroknak köszöni, hihetetlennek tartja, ahogy fogadták. Magyarországot gyönyörűnek, a magyarokat pedig tehetségesnek tartja. Csak nem kellene mindent horribilis áron adni, és az adókon is lazítani kellene. Fantasztikus emberanyag a magyar, amit nem használnak ki – mondja de szerinte a válság újabb lehetőséget kínál, hogy az országot ismét sínre tegyék.”  (Világgazdaság 2008. december 30.)

2016 – Olaszul l’enni jó

“Gianni Annoni ma már ki meri jelenteni, hogy foglalkozására nézve vendéglátós. Annak idején huszonéves egyetemistaként, ösztöndíjjal érkezett Budapestre. Olaszországhoz köti a vére és a családi gyökerei, de immár legalább olyan büszkén vallhatja magát magyarnak is és ez nagyon jó érzéssel tölti el.Ebben a könyvben – ami első ránézésre egy szakácskönyvnek tűnhet, okkal – egy történetet szeretne elmesélni. Egy történetet, ami róla is, de egyáltalán nem csak róla szól. Java részt ugyan Gianni a mesélő, de nem csak az ő hangján szólal meg. Gallaratéból és annak környékéről indul, ahonnan származik, de ami mégis inkább Budapesten és Magyarországon játszódik. Ez a történet valós eseményeket dolgoz fel, a szereplői köztünk járó, hús-vér emberek, javarészt olyanok, akiktől az elmúlt 15 évben Gianni a saját bevallása szerint nagyon sokat tanult, akiknek sokat köszönhet, és akikkel közösen épített fel valamit, ami ma a Pomo D’oro, és mindaz, ami hozzá kapcsolódik.”

“Olvasás és főzés egy könyvben! Beleláthattok egy kicsit az én életembe, a Trattoria Pomo D’Oro történetébe, Rosario receptjeibe, és a kollégáim gondolataiba! Remélem szeretni fogjátok!”

D.O.C. Pane e Vino – Fedezzétek fel!

A Via Italia új ékessége a Pane e Vino is részese az ünnepléssorozatnak. Terroir Hetek a DOC Pane e Vinoban címmel tartanak izgalmas borkóstolókat. A Terroir hetek alatt nemcsak borokon, hanem ételeken keresztül is belekóstolhattok az adott terület ízeibe. A borokhoz a séfek Alessandro Manna és Haraszti Zsolt ételeit kóstolhatjátok. Mint írják:

2022. OKTÓBER – Terroir Hetek a D.O.C. Pane e Vino-ban