CHAMPAGNE – A pezsgőre, habzóborra évezredeket kellett várni, s bár elterjedt, hogy a gyöngyöző champagne a francia Dom Pierre Perignon találmánya, jó ideje ismert, hogy a bencés szerzetes a pezsgőt éppúgy nem találta fel, ahogy az ugyancsak bencés Jedlik Ányos sem a szódavizet. Mindketten a készítés elveiben, mikéntjében alkottak maradandót, amiért aztán nagy részben nekik is köszönhető, hogy élvezhetjük a buborékoknak azt a csábítóan játékos hatását, ami Perignont is annyira lenyűgözte, hogy a mai napig élő kolostori legenda szerint így hívta szerzetestársát: „Gyere gyorsan, csillagokat iszom!”
Champagne, ahol Dom Perignon is élt, hevesen, ámde kezdettől reménytelenül küzdött fő bortermelő riválisával, a paraszti vörösborok termelésében (is) jeleskedő, földszagú Burgundiával.
- A Burgundia boraival szemben folyvást alulmaradó Champagne savanyú és lusta fehérborai és roséi gyötrelmes másfél évezreden át, egészen a felvilágosodás koráig keresték a helyüket a világban. Egészen addig, amíg egy angol tudósnak eszébe nem jutott egy kis buborékkal feljavítani őket.
Erős üveg, jól záró dugó
A Dom Perignon legenda olyannyira szimpatikus, és meseszerű, hogy napjainkig képes elhomályosítani a háromszázötven éve tudható igazságot. Az igazság ugyanis az, hogy a pezsgőt („tudományosan”) a csatorna túlsó oldalán, Angliában „szakértették” meg először, s nem Champagne-ban. Ám, hogy a történet idáig eljuthasson, két alapvető hozzávalóra volt szükség: erős üvegre és jól záró dugóra. Az erősebb üveg előállításának felfedezése Sir Robert Mansell nyugalmazott angol admirális nevéhez kötődik.
- A dolgok persze az üveg körül sem egyértelműek, mert akadnak, akik szerint egy másik angol, bizonyos Kenelm Digby a modern borosüvegek atyja és nem Sir Robert Mansell.
Az 1700-as évekből származó borospalackok
Az admirális szép színes palackokat akart előállítani, ám a kísérletezés közben arra is rájött, hogy a vas és mangán hozzáadásával az üvegpalackjai nem csak színesek, hanem sokkalta erősebbek is lettek. Erősebbek, mint a Franciaországban, vagy bárhol másutt gyártott palackok. Ehhez járult, hogy amíg Angliában már jól záró portugál parafadugókat használtak, Franciaországban még mindig a fából, vagy szövetből készült dugók voltak elterjedtek.
Mitől lett a francia bor olyan finom, mint az angol cider?
Már csak bor és technológia kellett a pezsgőhöz, hiszen palack és dugó már akadt Angliában. Itt jön képbe Christopher Merrett angol fizikus, aki 1662-ben az angol Királyi Akadémián (Royal Society) „Some Observations concerning the Ordering of Wines” címmel előadást tartott arról, hogy
- miképpen is lehetne a Franciaországból, többek között Champagne-ból importált savanyú és lusta francia borok stílusát az angol ízlést tükröző, élénkebb és pezsgőbb angol almaborok (cider) stílusához közelíteni.
A fenti képen látható Christopher Merrett kijelentette, hogy ha a francia borokhoz cukrot és melaszt adunk, a csendes borok élénken szénsavasak és jóval finomabbak lesznek. Bár a spontán másodlagos erjedés az ókor óta ismert (borromlásnak tartott) folyamat volt, erős üveg és jó dugó nélkül mégsem készíthettek pezsgőt, mivel a gyenge falú palackok szétrobbantak.
A világ legrégebbi, a Balti-tengerben talált, 1800 és 1830 között palackozott, még fogyasztható pezsgője (Juglar Champagne)
A 17. századi Anglia, az ipari forradalom és a francia borokkal voltaképpen elégedetlen angol ízlés kellett a „feljavított” francia bor, a pezsgő feltalálásához. Mindezek után már az sem meglepő, hogy a Champagne pezsgőként való első írásos említése (Sparkling Champagne) ugyancsak angol és nem francia (1676). A széndioxidos italok azonban nem csak az angolok ízlésének kedvesek, ezért aztán mindenfelé népszerűek lettek, és a 19-20. században kialakultak a sajátos olasz, spanyol, német, stb. pezsgők is.
- Hogy hány buborék van egy palack Champagne-ban, megtudhatod, ha ide kattintasz és elolvasod. az írást.
Hát Sanyi, ez legalábbis véleményes állítás. Mellé kellett volna írni a bulvárból már megszokott ” brit tudósok kiderítették, hogy” felütést, mielőtt valaki komolyan veszi. Az üveggyártási rész egyébként igaz, főleg a francia angol háborúk következménye volt, hogy az angolok ráfanyalodtak a portugál borokra, de szállítási problémák miatt útó kellett cukrozni, hogy a tengeri úton ne menjen tönkre. Igy lett a borból cherry. Másodlagos eredmény volt az angol iparosodás fejlődésének terméke, az üvegkészítés. De a champagne az tudtommal nem vehető el a két baráttól, Dom Perignontól és Dom Ruinart-tól. Ott fekszenek ma is egymás mellett azt eperney domb tetején a kápolna altt.
Gyuri! Évszám szerint az angolok voltak előbb. 🙂 A “Some Observations concerning the Ordering of Wines” előadás tényszerűen korábbi, mint Dom Perignon ügyködése. A Perignon sztori kétségtelenül egyszerűbb, s ha ott állsz, ahol „fekszenek ma is egymás mellett azt eperney domb tetején a kápolna alatt”, semmi okot nem látsz ebben kételkedni, megértem, de attól, hogy azon a helyen a Dom Perignon történetet mesélik, még egyáltalán nem biztos, hogy az 100%-ig helytálló is. Nem is az!
Erős üveg és jól záró dugó nélkül nincs pezsgő. Ez az angoloknál ipari méretekben már évtizedekkel korábban rendelkezésre állt, mint Franciaországban. A tudomány is megvolt, korábban, mint Franciaországban, és a piaci hajtóerő is Angliában jelentkezett előbb, s nem Franciaországban. Ráadásul ezernyi más példa is rámutat a britek erőteljes hatására a francia borpiacon. Ez egyáltalán nem a „brit tudósok” sztori.
Sziasztok Urak! Természetesen mindkettőtöknek igaza van, részben:).
Röviden: Cristopher Merrett előadása tény, de nem követte gyakorlat.
Mansell admirális aki egyebek mellett kezdeményezte az üveghuták fával történő fűtésének betiltását is a hajó építés védelmében, és szénre való átállításával sokkal erősebb és jobb minőségű üvegek készültek (ez elsősorban az erősített angol sör hajon való szállításának problémáját oldotta meg). E mellett azt is figyelembe kell venni, hogy XV. Lajos 1728-as ediktuma után (amelyben engedélyezte a Champagne-i bor palackban történő forgalmazását) az első bejegyzett ház 1729-be a Maison Ruinart volt. A másodlagos erjedés az éghajlatból adódóan elég gyakori volt, és évszázadok óta ismert volt francia országban ( borhibának tartották és küzdöttek ellene). Mint ahogy az alapból savas és alacsony alkohol fokú borok feljavítása is gyakorlat volt évszázadok óta. Az hogy ezt Dom Pierre Perignon (1638-1715) előszór a Hautvilliers-i apátság pince mestere későbbi főapátja felismerte, hogy ezt az erős angol üveg és a parafa dugó felhasználásával és lekötözésével részben kiküszöbölheti, már tény.
A témáról még oldalakat lehetne írni, de a lényeg az hogy a Champagne-t szeretjük:).
Üdv. Gábor aki Gyuri mellett állt a síroknál Hautvilliers-ben!