VADON ÉLŐ, EHETŐ NÖVÉNYEK – Ellenségeik ellen, a növények számos védelmi rendszert fejlesztettek ki, így aztán, a környezetünkben többnyire kellemetlen ízű, mérgező, növényekkel találkozhatunk, amelyeket jobb elkerülni. Emellett azonban, tucatszámra akadnak olyan vadon élő növények, gyomnövények, is, amelyeket bátran fogyaszthatunk.

Vadcikória, mezei katáng (Cichorium intybus)

„A mezei katáng, más néven katángkóró vagy egyszerűen katáng (Cichorium intybus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Vadcikóriaként is ismert, mivel nemesített változata a cikória.” (wiki)

A mezei katáng egyike a legnagyszerűbb vadon élő, ehető növény, s a világ számos részén népszerű. Tavasszal a kesernyés, fiatal hajtások kiváló étvágygerjesztők. A gyökére pedig évszázadok óta kedvelt a népgyógyászatban, s teát főznek belőle. A fiatal leveleket gyakorta összekeverik a pongyola pitypang leveleivel, de azoknál kicsit nagyobb, nyúlánkabb, s kevésbé szabályosan fogazott. A hajtások különösen alkalmasak salátakeverékek készítéséhez.

• Tipp: hagymával/fokhagymával, sóval, borssal, olívaolajjal, főzve/párolva érdemes készíteni. Főtt babbal, csicseriborsóval is jó.

Gyermekláncfű, pongyola pitypang(Taraxacum officinale)

„A gyermekláncfű vagy pongyola pitypang (Taraxacum officinale) az őszirózsafélék (Asteraceae) családján belül a pitypang (Taraxacum) nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori évelő növényfaj. Gyakran nevezik egyszerűen csak pitypangnak is.” (Forrás)

Virágzás előtti fiatal leveleiből salátát vagy főzeléket készítenek. Gyökerét nyersen vagy vajon párolva, durvára őrölve pedig kávépótlóként használták. Levelével és gyökerével több száz éve kezelik a máj, epehólyag, vese megbetegedéseit és az ízületi problémákat.

• Tipp: akárcsak a vadcikóriát ezt is hagymával/fokhagymával, sóval, borssal, olívaolajjal, főzve/párolva érdemes készíteni. Főtt babbal, csicseriborsóval is jó, de kiváló pesztóhoz, más leveles zöldségekhez, tésztákhoz, nyersen pedig salátakeverékekhez.

Tyúkhúr (Stellaria media)

„A tyúkhúr vagy közönséges tyúkhúr (Stellaria media) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának csillaghúr (Stellaria) nemzetségbe tartozó, általánosan elterjedt, a nitrogénben gazdag talajokat kedvelő gyomnövényfaj. Egyéves, hideg évszaki növény; ősszel vagy télen csírázik, majd áttelel.” (Forrás)

• Tipp: fokhagyma, olívaolaj, dió, só, parmezán sajt, citromlé, citromhéj hozzáadásával az egyébként is jó ízű tyúkhúr friss, üde hajtásaiból remek pesztó készíthető.

Nagy csalán (Urtica dioica)

„A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart.(…) A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaz, ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés” (Forrás)

• Tipp: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként.

Kövér porcsin (Portulaca oleracea)

„A kövér porcsin(Portulaca oleracea) a porcsinfélék családjába tartozó növényfaj. Ázsiában őshonos, de Afrika és Amerika mérsékelten meleg területein is előfordul. (…) A kövér porcsin az omega-3 zsírsavakban leggazdagabb növény.” (Forrás)

• Tipp: minden részét, de különösen a gyökerét, fogyaszthatjuk nyersen, de savanyítva, párolva is. A világ számos országában különlegességnek számít.

Fehér libatop, lisztes laboda (Chenopodium album)

„A fehér libatop (Chenopodium album) a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj, a magyarországi kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye. Fiatal levelei és megőrölt magja ehető, Észak-Indiában régóta termesztett haszonnövény.” (Forrás) A fehér libatop a disznóparéjfélék közé tartozó, az inkák által is fogyasztott dél-amerikai quinoa rokona.

• Tipp: spenótpótló gyomnövény, melynek leginkább a fiatal hajtásai és levelei használhatók. Leveseket, currykat készíthetünk belőle, de más jellegzetes, főleg indiai, pandzsábi ételeket is.

Kerti laboda (Atriplex hortensis)

„A kerti laboda (Atriplex hortensis) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, mely korábban kedvelt tápláléknövény volt.” (Forrás)

• Tipp: a ma már sokfelé gyomnövényként előforduló laboda hajdan általánosan elterjedt főzeléknövény volt. Már a rómaiak is fogyasztották, a középkorban kiváltképp kedvelték. Spenót helyett termeszthető, és hasonlóképpen készíthető. A sóskával keverve enyhíti a savanyú ízt.

Cigány paréj, Jó Henry-király (Chenopodium bonus-henricus)

• Az angol nevén Jó-Henry-király (Chenopodium bonus-henricus) nevű gyomnövény, Csongrád megyében cigány paréj néven ismert. A növényt falusi veteményeskertekben évszázadokig termesztették.

• Tipp: új hajtásait a tavasz közepétől nyár elejéig lehet vágni és úgy érdemes elkészíteni, mint a spárgát. A növényt ezért a szegény ember spárgájának is nevezik. Háromszög alakú leveleit augusztus végéig gyűjtik és a spenóthoz hasonlóan készítik el. Ma már többnyire vadon előforduló gyomnövény. Sokfelé a virágait is fogyasztják.

Közönséges bojtorján (Arctium lappa)

„A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) az őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Hibásan bogáncsnak is nevezik, de a bogáncs (Carduus) nemzetség fajainak minden része szúrós.” (Forrás)

• Tipp: friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, bár csak kevés helyen használják fel erre. Japánban, Koreában népszerű. Leveleit és hámozott zsenge szárát, nyersen és főzve, hámozott gyökerét főzve is fogyaszthatjuk. Levele kesernyés ezért a fogyasztás előtt legalább kétszer öntsük le róla a főzővizet, s tegyük fel főzni friss vízben, amivel a kesernyésség csökkenthető.

Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)

„A szőrös disznóparéj(Amaranthus retroflexus) a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), azon belül a disznóparéjfélék családjának (Amaranthaceae)Amaranthus nemzetségébe tartozó növényfaj.(…) A növényt a világban többhelyütt fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismerünk,^[1] de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet le kell önteni róla.” (Forrás)

• Tipp: Az indiai Kerala államban népszerű „Cheera thoran” nevű ételben a szőrös disznóparéj finomra vágott leveleit kókuszreszelékkel, csilivel, fokhagymával, kurkumával és más összetevőkkel ízesítik.

Appendix

A vadon élő, ehető növények sorát még hosszan lehetne folytatni (s talán folytatom is), azonban végezetül ide kívánkozik az a figyelmeztetés, hogy kellő óvatossággal járjunk el az ismeretlen növények kóstolgatásával, mivel akár mérgezőek, és/vagy egészségkárosítóak is lehetnek.

• A népszerű, és lassan a kiirtás szélére juttatott medvehagyma leveleinek összekeverése  a gyöngyvirág leveleivel, már számos halálos mérgezést okozott, ami figyelmeztető példa kell, hogy legyen mindenkinek – nem csak a medve, a medvehagyma sem játék!

Csíki Sándor♣