SERTÉSJAVA KASSAI-MÓDRA– A jobbára sertésszűzből, karajból, esetleg dióból készült „sertésjava” az 1970-es évek elterjedt és népszerű éttermi fogása. Divatját részben egy egyszerű okra, a hiányra vezethetjük vissza, amit jól mutat, hogy e sertésjava módozatok egyik-másik klasszikusát, mint amilyen a Kassai, a Holstein, vagy a Murat is, valójában borjúcombból (dió) kellett volna készíteni.
SERTÉSJAVA JÓASSZONY-MÓDRA – A jobbára sertésszűzből, karajból, esetleg dióból készült „sertésjava” az 1970-es évek elterjedt és népszerű éttermi fogása. Divatját részben egy egyszerű okra, a hiányra vezethetjük vissza, amit jól mutat, hogy e sertésjava módozatok egyik-másik klasszikusát, mint amilyen a Holstein, vagy a Murat is, valójában borjúhúsból kellett volna készíteni. A borjúhúshoz azonban akkoriban nehezen lehetett hozzájutni, a sertéshez jóval inkább, így aztán maradt a sertés, s vele a hangzatos „sertésjava”
SERTÉSJAVA HOLSTEIN-MÓDRA – A jobbára sertésszűzből, karajból, esetleg dióból készült „sertésjava” az 1970-es évek elterjedt és népszerű éttermi fogása. A sertésjava divatját részben egy egyszerű okra, a hiányra vezethetjük vissza, amit jól mutat, hogy a változatos sertésjava-módozatok egyik-másik klasszikusát, mint amilyen a sertésjava Murat-módra is, valójában borjúhúsból kellene készíteni. A borjúhúshoz azonban akkoriban, az 1970-es évek elején nem is volt olyan egyszerű
KÁDÁR JÁNOS elterjedt mondása, miszerint „a bableves legyen bableves” (helyesen: „a krumplileves legyen krumplileves”) meglehetősen egybecseng a gasztronómia évezredes felfogásával, amely a dogok önmagában való ízét emeli ki. Minden legyen olyan ízű, amilyen valójában, vagyis a bableves legyen bableves, ahogy Kádár is mondhatta volna, még ha kevéssé is valószínű, hogy a gasztronómia mélyrétegeiről a népmesék világában elterjedt piros láboskája mellett Kádár valaha is elmélkedett. A bableves régi kedvencem, egyike a leginkább kedvelt leveseimnek.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!