Szerző: Csíki Sándor | 2017/03/15 | Gasztronómia történet, magyar konyha
PETŐFI SUPERTASTER VOLT – A 22 éves Petőfi Sándor a forradalom előtt alig három évvel, 1845-ben írta az Úti jegyzetekben a következő mondatot: „De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont.” S, bár ez az idézet nem a koplalásra utal, ahogy azt sokan tévesen állítják, hanem arra, hogy amikor végre egyedül utazhatna a szekéren, olyan hűvös idő van, hogy az egyedüllét kényelmét mégsem élvezheti, azért sokszor maradt éhesebb az ifjú Petőfi, mint az jól esett volna. Persze akadtak útitársai, akik jó szándékúan segítették. Mint az Úti jegyzetekben (1845) írja:
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/01/28 | Ambrus Lajos írásai, Történelem
EIN MANN, EIN WORT, egy ember, egy szó – a nem kibukott, hanem a nagyon is végiggondolt szavakhoz következetesen ragaszkodó férfiak kreálnak maguknak efféle jelmondatokat. Akik igyekeznek egy életen át megfelelni az adott szó szentségének. Ők azok a ma már kissé nevetségesnek ható vagy teljesen korszerűtlen alakok, akik az emberi élet anyagát nem mutatványként, hanem igazságként akarják felmutatni. Még akkor is, ha ez olykor hátránnyal, mellőzéssel, kirekesztéssel, kiközösítéssel akár meghurcolással jár.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2009/10/22 | magyar konyha, Történelem
AZ ÉTTEREMBE JÁRÓ emberek az étlapokon, a háziasszonyok az általuk „mankóként” használt szakácskönyvekben sok olyan étel nevet találnak, aminek szeretnék tudni az eredetét. Sok például a híres emberekkel kapcsolatos elnevezés, de nem biztos, hogy az az illető kedvence volt, vagy éppen ő kreálta – lehet, hogy jóval később, emlékükre, tiszteletükre készítette egy hagyománytisztelő szakács, vagy éppen egy hozzá közel álló személyiség.
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!