PALACSINTA – New York, Párizs, Tokió, Peking

A PALACSINTA mindenki kedvence. Édesen, sósan, vékonyan, vastagon, hajtogatva, tekerve, cukrozva, leöntve, kelesztve és nem, sokféleképpen, de világszerte működik. A lisztből, tojásból, tejjel készített, vékony francia “crépe” világszerte elterjedt. Édes és sós/savanyú töltelékkel egyaránt készülhet. A német “Pfannekuchen” “laskára vágva” sokfelé kerül levesbetétként az asztalra, s lesz belőle “Tagessuppe“. A Ferenc József császárt megidéző császármorzsa (Kaiserschmarrn) a Pfannekuchen vastagabban sütött változata felvágva,

(tovább…)

JAPÁN OMLETT – a tojáskészítés japán művészete

A JAPÁN OMLETT ismét csak arra példa, mint a japán mézes piskóta, a kasutera, a sushi, a japán “pizza” (okonomiyaki) és a példákat még lehetne sorolni. Ez pedig nem más, mint az eredeti elképzelés továbbfejlesztése, mívessé tétele. A tojásételek, rántotta, omlett, és így tovább, az európai gyakorlatban nem érdemelnek különösebb figyelmet. Vannak,

(tovább…)

JAPÁN PIZZA – okonomiyaki (recept)

okonomiyakiOKONOMIYAKI – Régi japán kedvencem nem más, mint az okonomiyaki. Ha Japán, akkor sokaknak csak a sushi és a sushi bárok jutnak eszébe, pedig igazából kevés japán engedheti meg magának, hogy sushit egyen, mert a sushi drága étel. Elegendő csak a vagyonokért megvásárolt tonhalakra gondolni ahhoz, hogy sejthessük, mélyen kell a pénztárcába nyúlni ahhoz, hogy abból ehessünk. Az okonomiyakit akár szabad tűzön, vaslapon is elkészíthetjük. Üde színfolt a nyári közös főzések sorában: érdemes kipróbálni. A tradicionálisnak számító japán konyhaművészettel ismerkedő szakácsokat az ötvenes évektől

(tovább…)