BEIGLI (bejgli, bájgli) – Mint az már bejglitörténeti kutakodásom első perceiben is kiderült, a bejgli nem is bír annyira kézenfekvő és elfogadhatóan biztos történettel, mint azt eddig hittem. Kiderült, hogy mi, magyarok, azt gondoljuk, hogy a bejgli Sziléziából származik és német közvetítéssel jött el hozzánk. Az angolok úgy vélik, hogy a bejgli egy magyar sütemény, s újabban már a franciák is magyarnak tartják (korábban lengyelnek).
ITT A BEJGLI szezon, itt van újra. Tavaly már volt szerencsém karácsony közeledtével Pataki János érdi cukrász bejglijeit kóstolni. Nos, karácsony ismét csak közeledik, s mi ismét együtt zsűriztünk, s én ismét előhozakodtam a bejglivel, mire ő ismét csak azt mondta, amit tavaly is: „Gyere ki Érdre, aztán adok. Kóstoljad meg, hogy milyen.” Elmentem hozzá Érdre, s mit mondhatnék, igazán akadt választék, így amikor a kóstolót megkaptam, láttam, hogy jut ebből másnak is. Bauer Éva az IPM felelős szerkesztője, a blog sóletfőzője volt a szerencsés, akivel osztoztam. Magyar Elek így ír a bejgliről az Ínyesmester szakácskönyve (1932) című művében:
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!