Szerző: Ambrus Lajos | 2011/07/10 | Ambrus Lajos írásai
Vad rezeda (Reseda lutea)
MINT MESSZI FELHŐKBŐL csordogáló harangszó. Mint titkos táj vagy ismeretlen kottakép. ’Firtos’. A gyermeki emlék őrzi ilyennek – amelyik nem tudhatja, hogy egy-egy misztikus szóban miféle jelentések torlódhatnak össze. Hogy például a Firtosban, nem mellesleg, benne lakozik egy szőröstől-bőröstől jószívű tündér is. Aki a rege szerint angyalként szokott leereszkedni lakhelyéről, a Firtosvárból – és éjszakánként észrevétlenül fölkeresni a nagybetegek házait. Majd csudatévő, gyógyító füveket helyezni ágyuk mellé. S közben, mily dicső karitász, ez a jótündér a szegény nép üres kamráit feltöltögeti aranysárga búzával és piros, gyöngyöző borral.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/06/11 | Ambrus Lajos írásai
NEHÉZ A SZÍV, a szű, mondanám, csakhogy tompíthassam a szó komolyságát, a szív segédigéinek komorságát – viszont ha jó irodalommal találkozunk, fölösleges minden posztmodern táncjáték. Nem kell ide nyelvtekerés, az anyag körmönfont körülírása: az élet – élet, a halál: halál. S hogy mitől nehéz a szív? Annak oka éppen az, amiért a jó irodalmat, a személyes életet és a személyes halált együtt látjuk/láthatjuk egy műben. Több példára utalhatnék, de legszívesebben a klasszikus Tolsztoj-darabot mondom, az Ivan Iljics halálá-t. Amelyet kétszer olvastam szívszorongva az elmúlt másfél évben: feleségem halálakor és most, amikor Vathy Zsuzsa Életünk, halálunk című elbeszélését olvastam.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2010/12/14 | Ambrus Lajos írásai
A 60 ÉVES Ambrus Lajos író, szerkesztő Berzsenyi-díjat, a Vas megyei önkormányzat művészeti díját kapta meg. Ambrus Lajos 1983-1994 között dolgozott az Életünk folyóiratnál, 1987-től főszerkesztő helyettese volt. 1994-től a Kortárs munkatársa, 2010. január 1-től főszerkesztője. – kezdi riportját Merklin Tímea, akinek hozzájárulásával most közreadnám a FOOD & WINE állandó vendégszerzőjével, Ambrus Lajossal készült igényes riportját (Vas Népe).
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/08/06 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha
HEJ ROZMARING, rozmaring, leszakadt rólam az ing, Ha leszakadt nem bánom, Úgy sincs, engem ki szánjon – ez az egyik variáció a sok száz közül, mert a rozmaring a rezeda, a tulipán, a kökénymag, a kendermag, a ribizli és más növényországi csoda közt, vagy inkább rovásukra, ő az egyik legemlegetettebb növényünk. Oly igen sokat foglalkozik vele a népköltés, mondja ezt egy mára szinte teljesen elfeledett tudós-író, kecskeméti tanár, egy valóságos főreáliskolai igazgató, Hanusz István az
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/03/21 | Ambrus Lajos írásai
KUTHY LAJOS – Egy olyan szerző emlegeti monumentális könyve mélyén az aranykor csillogását, vagy annak égi mását, akitől a legkevésbé sem várná az ember. Akit valahogy eltakart idő, stílus, irály, rosszhír, csacska beszéd, előítélet, ledorongoló kritika, kirekesztés, szellemi restség – vannak nehéz tartozásaink. Először elképesztő mélységű mondatai, mit mondatai, oldalnyi bekezdései találtak fejen. Egy barokkosan, olykor kínosan, sőt betegesen analizáló grammatika az övé, amely viszont csak a legnagyobb mesterek sajátja – mondatgöröngyök hengerednek le és föl, csúsznak ide és oda, mint valami
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!