Szerző: Ambrus Lajos | 2011/04/11 | Ambrus Lajos írásai
NEM HOLMI egyszerű „borszerenádról” volna itt szó, amit Hamvas is emleget – hogy tudniillik képtelen dönteni a mesés nevű Csopak, aztán Arács, Füred vagy Tihany borai között. És arról a sákramentumáról sem beszélnék, amely így kezdődik: „Volt idő, hogy egy egész télen csopakit ittam”. S amely így folytatódik: „Egy kicsit sárgás-rózsaszín pezsgő ital, amely bámulatra méltó arányérzékével állott az édes és a savanykás között. Mértéke, úgy vettem észre, pont három és fél deci volt. Kísérletet tettem másokkal is, és nem volt ember, akinél ne vált volna be. Ebből a borból három és fél deci! Ilyen a csopaki. Ilyen egzakt, kétszerkettő négy bor ez”.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2011/04/02 | Ambrus Lajos írásai
DEHOGY AKARTAM én a savanyú szederről (Morus nigra) írni, meg nem is sok nóvumot tudnék hozzáadni ahhoz, amit eleddig összeszedtem a titokzatos és vitamindús gyümölcsről; vagyis hallgattam volna én a legszívesebben. Mint dinnye a fűben! Amúgy meg hadd gyűljenek öreg adatok, legfőképpen a régi kertészeti könyvekből és cikkekből – mert ha ezeket olvasom, s elég gyakran teszem, olykor hajlamos vagyok magam elé valami régi kertészeti aranykort vizionálni.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/03/21 | Ambrus Lajos írásai, Történelem
A VÉGTELEN szenvedés és a felordító diadal nagy monumentuma, Przemysl – írta lelkes haditudósítóként Molnár Ferenc egyik legjobb könyvében (Egy haditudósító emlékei). Azt a nevet, annak a városét, amelyet én is oly sokszor hallottam emlegetni. De alig-alig helyesen, a sok torlódó mássalhangzó miatt csupán – „magyarosan”. És ez a gyerekkori emlék rögtön ellenkezik is a Kosztolányiéval – ő egyik tárcájában (Egy szál gyufa) épp erről a „magyar szenvedésről” írt, kortársként, a híres várerőd feladása után.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/01/06 | Ambrus Lajos írásai
TUDTAM ÉN sokfélét a pomagránátról – de ez a gránátalma-dolog is a titokzatos gyerekkori misztikumok közé tartozott. Először is sose láttunk effélét és innét következik, hogy sose kóstoltuk gyümölcsét. Alma – alma, de miféle? Mi fán terem? Édes? Nemes? Kesernyés? Üdítő? Aztán nehezen is vizionáltam a mesés eredetű, nem különben mesés nevű gyimilcset, mert valahogy senkinek nem akadt a környéken szabadon tanulmányozható gránátalma fája. Pedig én speciel gyakran hallottam emlegetni.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/12/30 | Ambrus Lajos írásai
ARCHAIKUS MILIŐ – egy fekete-fehér filmet gondoljunk el. Van ebben az absztrakt filmben valami, amit én legalább annyira fontosnak tartok, ösztönösen is, mint sok egyéb, ennél láthatóan vagy érzékelhetőbben fontos dolgot. Itt ezen a filmen ne a bolygók és a kozmosz tágas horizontját keressük – inkább egy archaikus kisvilágot. De azt nagyon, azt intenzíven. Az érdeklődő szenvedélyt, a bemutatás vagy rámutatás szigorát, de koncentráltan befelé, magunk felé jelölve az irányt. A fekete-fehér kategória azért fontos, mert redukció van benne – a fekete-fehérben csupaszabb a gondolat, fegyelmezettebb a szerkesztés és szikárabb az értelmezés.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/12/19 | Ambrus Lajos írásai
MAGYARORSZÁG ELSŐ szabad pálinkafőzésének ünnepélyét rendezte meg Kovács Gyula barátom zalai, egészen pontosan medesi szőlőhegyén. Egy kétszáz éves boronapince előtt – épített egy kerek, zsúpfedeles pálinkafőzdét, sárral betapasztotta, vadonatúj kóracél-rendszert állított belé és a tüskéskörte cefréje alatt ünnepélyesen meggyújtotta a lángot. Medes! – egyszerre a mindennapos rítus és a metafora-lét szinonímája. Nem a gyújtotta láng, maga a név. Mert a személyesség leghagyományosabb koreográfiáit takarja: ’szőlőhegy’ és gyümölcsös is; a gyalogtőkéken az idén igen lassan beérő bogyók – különben Noah ez, a labruska ízét érezni a gyümölcsben, de aki
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!