AMBRUS LAJOS: „Ember szíve vigasztalója” – a citromfű

Szerző: | 2015/01/05 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha, nemzetközi konyha

Citromfű, Melissa officinalisCITROMFŰ – A csábító nevű évelő citromfű (Melissa officinalis) sokfelé és sok néven ismert. Méhfű, anyaméhfű, igaznádrafű (’nádra’: anyaméh), méreg nyomó fű (Lippaynál: „ha kit a’ méhek megcsíptek, tegye reá ezt a’ füvet: elvészi fájdalmát”), citromszagú mézfű, macskaméz, mézfű, mézelke, mézgánts. A Diószegi-Fazekas-féle Füvészkönyvben (1807) Tzitromszagú Melissaként szerepel. Eredeti hazája Dél-Európa és Elő-Ázsia; a görögök és rómaik és az arabok is nagyra tartották, mert mint csábító méhlegelőt,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A kakukkfű (fűszerkert)

Szerző: | 2014/10/25 | Ambrus Lajos írásai

KakukkfűKAKUKKFŰ – Ó, azok a „nyaratszaka” virágzó kakukkfüves mezők – az ő mennyei illatpárájukkal! Amint szorgos méhek döngik, mint étlapon legcsábítóbb mézelő füvet. S ahogyan egy szinte vajákos asszonyság lepi meg éjjeli látogatóként álmában Krúdy Gyulát, az emlékezés bajnokát kakukkfüves illatos vízzel.  A balzsamos virágvizet ajándékként hozó álomvendég a reneszánszból lép elő és nem más, mint Kanizsay Dorottya; aki mint a római császárok híres asszonyai, majoránnával illatosítja haját, kakukkfűvel

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Út Zsigárdra

Szerző: | 2014/10/06 | Ambrus Lajos írásai

AZ VOLT A HELYZET, gondoltam a száraz, meleg júniusi délelőttön búzamezők és kukoricatáblák közt, diófával szegélyezett országúton autózva Zsigárd felé, hogy Asbóth ezredes, a későbbi áruló teljesített nagyon jól a felsőmagyarországi nyári hadjáratnak ebben a szakaszában – pedig 1849 júniusa lényegében a nagy visszavonulások ideje volt. A Vág alsó mentén folytak a csatározások– Szered, Pered, Királyrév, Farkasd, Negyed nevei mellé kerül a zsigárdi csatáé is. A csatáról Klapka írja, hogy a véres ütközetben „mi szenvedtünk veszteséget és a második hadtest – Asbóth parancsnoksága alatt – amely ebben az ütközetben egyedül vett részt, kénytelen volt a csatatért az ellenségnek átengedni”.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Ősi fajták, pamuk és bárányfarkú

Szerző: | 2014/08/26 | Ambrus Lajos írásai, Irodalom, Történelem

BABITS MIHÁLY – Egyik 1938-as önéletírásában (Szekszárdi kadarka) Babits a mulandóság és maradandóság kérdéseit veti föl, amint nagybetegen, a gégemetszés után és a rádiumkezelések közti szünetben kitekint budai lakásából a ködös, novemberi tájba. És ekkor ezt mondja: mintha nem is egy fűtött, könyvekkel teli bibliotékában lennék, sokkal inkább egy másik, nem kevésbé fontos térben és időben.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Konyhai dolgokrúl

Szerző: | 2014/06/09 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha

old kitchenKOSZTOLÁNYI ír egy helyen arról, hogy kamaszkorában Szabadkán valamiért átküldték a szomszédos sötét zongoraszobába – s a fények, szagok, illatok, maga az „esemény” oly mély élménnyel töltötték el, hogy szemvillanás alatt megértette, milyen magyarnak lenni. Kamasz koromban, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján gyakran voltunk anyai nagyszüleinkhez „albérletbe” csapva

(tovább…)