Exkluzív interjú – az orosz borpiacról

EXKLUZÍV INTERJÚ – Kiss Szilárd borkereskedővel, az orosz piac szakértőjével, a Champion Wines tulajdonosával. Az interjút készítette, Dékány Tibor építész, fotóművész, a Bor és Piac főmunkatársa, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a Magyar Bor Akadémiának, a Magyar Sommelier Szövetségnek a tagja. A Tokaji Borlovagrend, a L’Ordre Mondial des Gourmets Dégustateurs (Paris), valamint a Confrérie de la Chaine des Rotisseurs (Paris) lovagja.

Dékányí Tibor, Utat törni a magyar bornak. „Valami furcsa okból kifolyólag a hivatalos magyar bormarketing arra koncentrál, hogy főleg a nagyjából már amúgy is telített nyugati országokban keressen piacot a magyar bornak.

Nem fordítva kellő figyelmet boraink olyan hagyományos felvevőtérségei iránt, mint Lengyelország vagy Oroszország. Ahogy az oroszok előtt megnyíltak a határok és kezdtek utazni a világban, fokozatosan felfedezték a borivás szépségeit, a borok differenciáltságát a vodka egysíkúságával szemben, így vált folyamatossá a borkultúra iránti nyitásuk.

Itt az alkalom, hogy erőteljesen megjelenjünk ezen a hatalmas piacon. Ha már a hivatalos bormarketing figyelmét elkerülte ez a lehetőség, miként a mesebeli harmadik fiú, Kiss Szilárd borkereskedő belevágott, hogy megpróbálja elhelyezni a magyar bort a „nagymedvénél”. Kezdeményezése különösen ebben a szűkülő hazai és európai borkeresleti időszakban, a jövőre nézve is óriási jelentőségű. Vele készítettünk interjút erőfeszítéseiről.

 

Hogyan írható le az aktuális helyzet az orosz borpiacon?

A Szovjetunióban annak idején Magyarországnak az volt a feladata, hogy ellássa a KGST-országokkal együtt magyar borral és pezsgővel. Statisztikai adataim szerint 30 millió palack pezsgő és 20 millió palack bor ment oda évente. Ezeknek a boroknak nagy része szamorodni volt, egy jó része egri bikavér, és a fogyasztóik a mai napig nagy örömmel emlékeznek Magyarországra. Sajnos a magyar bor a peresztrojka, 1991 után kiszorult az orosz piacról.

A konzervgyáraink – mint a Glóbusz – piacát átvették a németek. Ugyanúgy lenyúlták a magyar termékeket, kisajátították és németként adták el, a hasznot ők vágták zsebre. Azt a piacot, ami egy fél napra üres lett, a nyugat-európaiak egy pillanat alatt betöltötték. Ma az orosz piac úgy néz ki, hogy kb. 400-500 millió palack bort vásárolnak a világ különböző részeiről, ebből közel 300 millió palack az olaszoktól van, ők magasan az elsők.

Mi szerintem el tudnánk adni – ha egyáltalán lenne kellő mennyiségünk hozzá – 7 millió palackot biztosan évente, ezt már bemértem, de ez a szám szerintem akár az 50 millió palackot is elérhetné. Az oroszok nagyon szépen fizetnek, nincsenek problémáik, csupán azt kérik most a háborús helyzet miatt, hogy belföldiesített termék legyen. Ez azt jelenti, hogy valaki, egy helyi importőr vámolja le a magyar bort, és vigye be a boltba. Igazából a csillagos ég lehetne a határ a magyar borok előtt.

 

De hát ez hatalmas lehetőség lehetne a mi borainknak! A gyakorlatban hogy próbálod bevinni a magyar borokat az ottani piacra?

Járjuk  Oroszországot, s minden hónapban elmegyünk legalább 1-2 helyre. Azt látjuk, hogy nagy meglepetést okoz nekik a magyar borok kiváló minősége, a Kreinbacher, Tokaj, a Villányi, a Szekszárdi, a Balatoni borok nagy tetszést aratnak. Teljesen oda meg vissza vannak tőle, hogy milyen jó borokat mutatok nekik. Még az árukat sem sokallják, mert mi azért még így is sokkal olcsóbbak vagyunk, mint a franciák, osztrákok vagy spanyolok.

 

Milyen tendenciát mutat napjainkban Oroszországban az alkoholos italok fogyasztási szokásai?

Ahogy említettem, az oroszok 1991 óta kezdtek leszokni a vodkáról. Korábban úgy nézett ki, hogy a férfiak csak töményet ittak, főként vodkát, a nők pedig édesbort. Vörös édest, fehér édest. A vörös édeset Grúzia szállította, Grúzia és Moldávia történelmileg a borok 50%-át hozták Oroszországba. Mivel a moldávok most nincsenek baráti viszonyban Oroszországgal, ezeket ők a borokat kivonták, a Grúz boroknak viszont áll most a zászló, mivel kibékültek újra, s szerintem nagyjából 20%-át bírják a piacnak.

Az oroszok 91-től elkezdtek világot járni. Egy részük emigrált, nagyobb részük turistáskodik és megtanulták a szárazbort kedvelni. Megjelent a minőségi borok iránti kereslet náluk is. 1991-ben létrejöttek az importőrcégek, közel 28 ezer, ám ebből mára már csak másfél ezer marad. Közülük az egyik az enyém. Ezek az importőrcégek szállítják a borokat – főleg Nyugat-Európából .

 

A háborús helyzet miatt létezik valami EU embargó a borok terén az oroszokkal szemben?

300 euró/palack fölött tilos Európai Unióból beszállítani Oroszországba, mert az már luxusnak számít. Magyarországon még ilyen drága borok nincsenek, így ez minket nem korlátoz.

 

A gyakorlatban hogyan sikerült betörni az orosz piacra?

Oroszországban nincs állami importőrcég. Korábban élelmiszerrel kereskedtem, konzerveket adtam el, volt olyan, hogy száz vagont egy hónapban, ám aztán szép lassan az oroszok önellátók lettek, s már nincs szükségük ránk. Elég nehéz volt belépni a borpiacra, nagyon magasak a jövedéki adók. Eleve az az importőrcég, amelyik nem tesz le 200 ezer eurót, az nem is mehet be az országba. Több mint 80 megye van,  és általában 4-5 alkoholkereskedő van egy megyében, Szentpétervár és Moszkva kivétel. Ahogy említettem, nagyjából másfélezer importőrcég van az országban.

Nagyon komolyan ellenőrzik a cégeket, Oroszországban minden boron van zárjegy, amit valaha mi is ragasztottunk itthon. A kinti vámudvarban teszik fel ezeket a zárjegyeket az ottani munkatársak, mert csak így lehet beszállítani. Ki kell fizetni a bort, ráteszik az orosz hátcímkét az orosz szabvány szerint, és azzal megy be az országba.

Amikor attasé voltam 2011-2015-ig, akkor is feladatomnak tekintettem, hogy minél több borászt bevonjak az exportba. Kivittem Oroszországba öt borvidéket, egy teljes tokaji borvidéket 13 borásszal, a hegybíróval, kivittem Szekszárdot, kivittem Villányt, kivittem a balatonit, kivittem a pezsgősöket, és ezeket bemutattuk Moszkvában és Pétervárott a nagyközönségnek. Talán nem lesz szerénytelen, de ezeket az utakat a saját pénzemen finanszíroztam – s tettem mindezt a nemzeti bormarketing helyett.

Létrehoztunk egy szervezetet, a Borexportőrök Egyesületét, amely arra hivatott, hogy közel 200 borászattal összeállva, velük együtt dolgozva, ezt a nagy jelentőségű keleti piacot visszahódítsa. Tokaj a Zászlóshajó, a legismertebb borvidékünk, s arra fűzzük fel a többi borvidéket, mert a többiről még csak nem is hallottak. Se Villányról, se Szekszárdról, talán egy picit Egerről a Bikavér miatt, meg balatoni borról, a tó miatt. A hívószó. a kezdet Tokaj, amivel a többi borvidéket is el lehet adni.

Az Egyesület azonban nem csak az orosz piacon aktív, mint ahogy Kiss Szilárd sem csak és kizárólag az orosz piacon solgozik, miközben továbbra is vitathatatlan, s könnyen belátható, hogy a legnagyobb potenciállal Oroszország bír, s ez minden bizonnyal így marad egy remélhetőleg jóval békésebb jövőben is.

 

Pontosan hogyan fest az a nagyszabású elképzelésed, amellyel augusztusban bemutatkozó körutat szervezel?

Az orosz nagykövetséggel közösen szervezünk egy akciót. Magyarországra hívunk 15 orosz borászt, a legismertebbeket, a legmagasabb minőségűeket, s mindegyik hoz magával 3-4 bort, tehát közel 60 bort fogunk kóstolni. Ez az első találkozó a diplomáciának fog szólni. A második napon pedig szeretnénk szervezni ennek a 30 főnek meg az újságíróknak, nagykövetségeknek, borászoknak, egy eszmecserét, tapasztalatcserét az orosz és a magyar borászok között.

Nagyon nagyra tartják a magyar borokat Oroszországban, és szeretnének tapasztalatokat szerezni. Ezért az 5 napból 2 nap lesz a bemutató augusztus második felében. Ezután pedig elmennénk 3-4 borvidékre, Egerbe, Tokajba, talán Somlóra. A pezsgőt is nagyon nagyra tartják.  Valójában a jó kapcsolatok kiépítésén lenne a hangsúly. Szeretném, hogy – a jövőre gondolva – nyitottak legyenek a magyar kultúra és a magyar bor befogadása iránt. A politika ugyan most nem arra fordult, de az oroszok a maguk részéről nagy türelemmel és szimpátiával vannak irántunk.

Dékány Tibor