Trópusi vihar – és a full kretén húsleveskocka

„SOSE NYOMJÁ’ FULL KRETÉNT!” – A 8 Órai Ujság, 1929-ben kelt színházkritikájában a leveskocka is megjelenik: „Az amerikanizált Berlin amerikai ízű színdarabjai közül való a szezon egyik első premierje, Julius Berstl „hosszú” című darabja, – mert a hosszú címek most divatosak, – „Scribby levesei a legjobbak”. A főszereplő ebben a komédiában részben a leveskockák, részben Curt Bois, a berliniek kedvenc színésze. Az utóbbinak nagy sikere van, a leveskockáknak kevésbé.”

Az idő kezdete előtt csak a Kocka létezett. Világokat teremtett és életet lehelt beléjük – így mesélik az Alakváltók (Transformers). Ahogy a Kocka, az „Örök Szikra”, úgy a bolygó leveskockái sem csak afféle kockának nevezett rafinált téglatestek.

Az Univerzumot behálózó ármányos összefüggés-rendszer titokzatos részei ők. Olyan objektumok, amelyek, ha nem kockák (téglatestek) lennének, hanem gömbök, talán lenyelni is könnyebb lenne őket.

 

Maggi Gyula

A kocka évszázados munka. Maggi Gyula (Julius Maggi) és konkurensei 19. század végi csatározásai után akkoriban lett egyre népszerűbb, amikor fent említett Curt Bois legelőször állt a világot jelentő deszkákra. Tehetségét – mármint a színészét – mi sem mutatja jobban, mint, hogy rá két évre, hatévesen a filmvilág egyik legelső gyermekszínésze. Hét esztendős, amikor a Nagymező utcai Orfeum (ma: Budapesti Operettszínház) színpadán artista produkciót ad elő, a nővérével együtt. Nyolcvannyolc filmben, köztük a Kertész Mihály rendezte Casablanca című moziban szerepelt. Mentora az osztrák-amerikai Max Reinhardt (Maximilian Goldmann), a Salzburgi Ünnepi Játékok egyik alapítója.

Reinhardt nem akárki (Jedermann), ám Ignotus (Veigelsberg Hugo), a Nyugat főszerkesztője mintha mégis fanyalogna:

„Reinhardt, Wagner Richárd óta legfeltűnőbb reformátora a színpadnak. S hogy mindjárt megmondjam: reformja is sokban olyan, mint a Wagneré. Egyfelől a színpadi folyamat olyan mozzanataival való törődés és hatás elérés, melyeket ennek előtte elhanyagoltak. Másfelől, hogy a reform talán nem is egészen mélyen szántó. Új és meglepő, sőt forradalmi gyanánt hat – viszont nem annyira forradalmi, hogy újsága teljesen az, teljesen híd nélkül való volna.”

Ignotus sorait olvasva a Trópusi vihar című film mémmé nemesedett párbeszédje juthat eszünkben:

„Nem mondod, hogy nem tudtad? Sose szabad fullba nyomni a kretént. (…) Figyeljé’! Dustin Hoffman, Rain Man. Kreténnek tűnt, kretént játszott, nem volt kretén. Fogpiszkáló, kártyatrükkök, autista, naná, de nem kretén. Aztán gyütt Tom Hanks, Forrest Gump. Lassú, igen, kretén, talán, járógép a lábán, de Nixon behugyozott tőle és megnyert egy ping-pong versenyt, tehát nem kretén. Peter Sellers, Isten hozta Mr… – infantilis  igen, de nem kretén. Te meg full kretént nyomtá’. Sose nyomjá’ full kretént! Nem hiszed el? Kérdezd Sean Penn-t 2001, Nevem Sam. Rémlik? Full kretén volt. Oscar bácsi meg nem gyütt.”

S, mielőtt megkérdeznéd, dramaturgiailag azért is helytálló itt ez az asszociáció, mert, ha valamiről, úgy a leveskockákról bátran állíthatjuk, hogy a „full kretén” halmaz „forradalmi gyanánt ható” elemei.

 

Nincsenek itt csodák

Kreténségben soha nem maradunk le. A legelső hazai leveskockagyártó cég 1911. szeptember 1-én indult. A cég neve: „Express Leveskonzerv Vállalat”. A „Honi Ipar” igy adta tudtul a hírt:

„A Maggi és Graf cégek, melyek hazánkban tekintélyes forgalmat csinálnak az u. n. »leveskocka« készítményeikkel, magyar konkurrenst kaptak. Balogh őrnagy neje ugyanis Budapesten (VI., Szondy u. 98/a.) berendezkedett e cikk készítésére.”

Talán meglepő, de özv. Baloghné fellépése semmiféle halálos ijedelmet nem váltott ki az iparágban – ámbátor elgondolkodtató, hogy a következő év októberében, Maggi Gyula átadta lelkét az örökkévalónak…

A leveskockák „Big Bang”-je az első világháború közepére esett, amitől kezdődően a piac tágulása folyamatosan gyorsult. A vásárlók racionális része persze már kezdetektől tudta, hogy a filléres „húsleveskockák” körül nincsenek csodák. S, ha mégis lenne valamekkora, mint az uruguayi szarvasmarhák százezreiből 1863-tól főzött Liebig-féle marhahús kivonatok esetében, az nem lenne olcsó. A Természettudományi Közlöny 1924-ben megjelent egyik cikke a leveskocka furfangos természetét illetően máig érvényes megállapításokra jutott:

„A leveskockák súlyának fele vagy háromnegyedrésze konyhasó s téves az a közkeletű vélemény, hogy a leveskoczka besűrített marhahús, vagy húskivonat volna. A leveskoczkák eléggé értékes izgató, vagy zamatosító anyagok, táplálóértékük azonban jelentéktelen, vagy egyáltalán nincs s éppen ezért aránylag drágák.”

 

Kóser leveskocka

Miközben a hús nélküli húsleveskockák hallatán már a dédszüleink sem rándultak össze, a pozsonyi „Glória Művek” „Éden kóser” leveskockájával valóban sikerült meglepni az Osztrák-Magyar Monarchia közönségét. Az Est 1916-ban így kommentálta a hírt:

„… a legjob tréfát a magyar leveskockagyár követi el. Készít olyan csomagolópapirost, amelyen az van, hogy tartalma: »Éden, kóser« húsleveskocka. »Kóser« annyit tesz, hogy zsidó rítus szerint levágott marha húsából való kivonat volna, ha volna a kockában. Ilyen húskivonat azonban nincs a világon, nálunk különben most semmilyen huskivonat nincs, főként pedig nincs az »Éden« húsleveskockában. Burkolatán aztán megjegyzik még németül, hogy: »Nur für die Fleischküche«. Ez is egy zsidó rituális szabályra vonatkozik, amely szerint húsos élelmiszereket és ételeket nem szabad érintkezésbe juttatni tejtermékekkel, tehát a fogyasztó egészen körmönfont megtévesztését célozza, el akarván vele hitetni, hogy húsleveskockának valóban van valamiköze a húshoz.”

Na, persze a gyár sem hagyta annyiban:

„… cikkünkre a pozsonyi Glória-művek leveskockagyára azt közli velünk, hogy bár gyártmányuk, éppúgy mint a többi külföldi leveskocka, hús nélkül készül, az 1876. évi XIV. t.c. 14. §-ában foglaltaknak megfelel. A »kóser« jelzést pedig jogosan használják, mert kóser marhazsírral gyártott kockáik az ortodox rabbinátus felügyelete alatt készülnek.”

S, hogy miről is szól az említett 14. paragrafus? Nos, afféle ószövetségi példákra rímelve, leginkább arról, hogy:

”Felebarátod, sem ezzel, sem azzal, meg ne mérgezzed!”!

 

Váncza levesek, Yestor ételízesítők

A harmincas évek legelején, a hazai piacon új szereplők és termékek tűnnek fel. 1931 májusában adják hírül a lapok, hogy:

„indul hódító útjára a magyar gyáripar legnagyobb újdonsága a «Váncza levesek». […] A «Váncza leveskockák» kizárólag a legkiválóbb természetes élelmiszer nyersanyagokból éppen oly módon készülnek, mint a háziasszonyok konyháján a levesek, csak ezek légüres térben lesznek beszárítva és önműködő gépeken kockákká sajtolva.”

A Dr. Esterházy Pál herceg Kapuvári Húsárugyár Vánczával egy időben dobta piacra a Yestor „ételízesítő húskivonatot” és leveskockát. Ezzel pedig a hercegi családról elnevezett gulyás, rostélyos, torta mellé egy új étel került a köztudatba: „a Yestor húsleveskockákból készült Esterházy húsleves”. A Yestor túlélte a világháborút és ellátási zavarokkal ugyan, de nagyjából a hatvanas évek végéig állt a szocializmust építő munkásnők rendelkezésére, más, hasonló termékekkel (Rekord) együtt. Végezetül egy beszédes recept 1960-ból, amikor a sötétkék orkánkabát és fehér nylon ing még menő volt:

„Hámozott zöldséget veszek nylon csomagolásban a Csemegeboltban. Teli evőkanál forró zsírban megfonnyasztom a zöldséget, legfeljebb még kis petrezselyemzöldjét és egy kisebb egész hagymát is adok hozzá. Közben másik fazékban már forralom is a leveshez szükséges vizet. A jól megpárolódott zöldséghez késhegynyi paprikát is teszek, de csak akkor, amikor már a vizet is beleöntöm. A paprika könnyen odakap. Amikor a vizet beletöltöttem, három Yestor-kockát adok hozzá, akkor sózom és körülbelül húsz percnyi fövés után kész a leves, aminek íze alig tér el a húslevestől. Nem szabad erősen sózni, mert a kocka is sós. Tésztát is főzhetek bele.”

 

0,1 százalék

Egy ma kapható csirkehúsleves kockában 0,1% körüli mennyiségben fordul elő bármi, amit a gyártó húsnak tart. Az élelmiszeripari lobbi és a hivatalok jókedvű tréfája, hogy ennek ellenére „csirkehúsleves” kocka néven kerülhetnek forgalomba olyan leveskockák, amelyekben, jó esetben is alig két és fél hajszál súlyú (10 mg), húsnak nevezett valami fordul elő. A helyzet a marhahúsleves kockák esetében sem jobb. Miért is lenne? Ezért aztán arra biztatunk, hogy: „Sose nyomjá’ full kretént!” – főzzé’ inkább tehént!

S, amikor már azt gondoljuk, hogy nem lehet ezt tovább fokozni, rá kell jöjjünk arra, hogy: De, lehet! Erre példa a vegetáriánus húsleveskocka!

 

Csíki Sándor