NEW YORK MAGYAR ÉTTERMEI – „New-York város délkeleti részében a Second avenue és Houston-street táján vetette meg alapját a magyar kolónia. Az avenue mentén sorakoznak kávéházaik: egy-egy darabja a régi hazának. A kilencedik utca sarkán emelkedik a Café Boulevard. Ez a gyülhelye a kolónia «elitjének.» […] Azok a szerencsétlenek, kiket a nyomor nehéz keze összegörnyesztett, azok ide nem lépnek.
Az ő helyük a Houston-street (vulgo: goulash-avenue) homályos, szennyes sikátora. Ott csak a lebujok füstös világában él a messzi, ezredéves nemzet ősi karaktervonása: a tivornya hangja.” (Pesti Napló, 1899)
Bár a lusta emlékezet az 1583-ban Új-Fundland partvidékénél vízbe fúlt Budai Parmenius István költőt tartja az első Amerikába eljutott magyarnak, akadnak mások is, akik erre a címre pályázhatnak. Közülük a legelső az a Tyrker (Tyrkir) nevű magyar(?), aki a 11. századi viking felfedezővel, Vörös Erik fiával, Leif Eriksonnal hajózott egy ismeretlen földre. Tyrker – a Grœnlendinga saga szerint – a Vinlandnak elnevezett új földön a szőlőt felismerte és azt is tudta, hogy annak levéből részegítő ital készülhet.
A szórványos példákat követően, az 1820-as évektől a lapok egyre sűrűbben és egyre szívesebben közölnek híreket az amerikai életről. A szabadságharc leverése után számos politikai menekült érkezett Amerikába, s az amerikai polgárháború alatt is százával szolgáltak az unió hadseregében. A létszám gyarapodása kezdetben még lassú:
„… az 1870-ki népszámlálási eredmény a következő számokat mutatja: Van az Egyesült Államokban 3737 magyar, ezek közül 3649 esik a harminczhét államra, 88 pedig a tíz territóriumra.” (Vasárnapi Ujság, 1873)
New Yorkban ekkor még csak 521 magyar élt. Más források azonban az előbbi hivatalos adatoknál jelentősebb számot sejtetnek. 1872-ben
„az itteni [New York-i] magyarok és osztrákok igen jelentékeny számmal vannak, s csaknem kivétel nélkül a republikánus párthoz tartoznak és Grant nevét hangoztatják.”
Az 1873. március tizenötödikai vigadalomról az „amerikai levelező” így tájékoztatta az itthon maradottakat:
„Mi, new-yorki magyarok, díszes táncvigalommal ünnepeltük meg március tizenötödikének előestéjét az „Irving Hall“-ban. […] A new-yorki lapok képviselői is meg voltak hiva ez ünnepélyre s a „Herald“ „Times“ és más lapok telve is voltak másnap a „Hungarian Society“ valóban „splendid“ táncvigalmának leírásával.”
A hazai ízek – mint mindig – ezúttal erősítették az összetartozás érzését. 1883-ban „Pörkölt hús, túrós csusza és káposztás rétes volt a vacsora.”, s mint a szerző megjegyzi, „Amerikában ily ételekhez jutni ritkaság.”
A szegénység hajtotta második – az előzőnél jóval jelentősebb – bevándorlási hullám 1880 táján kezdődött és nagyjából a századfordulóig tartott. Ezzel a hullámmal az Amerikában magyarként azonosított etnikum létszáma a 20. század elejére már elérhette a hétszázezret is. A társasági élet legfőbb helyszínei ezúttal is az éttermek. A 20. század első éveinek hirdetései jól tükrözik ezt.
A Cafe Yorkville „A magyarajku szocialisták gyülekezési helye és az “Előre” című szocialista lap szerkesztősége és kiadóhivatala.” A Petőfi Munkás Casinoban nemcsak jó ételt lehetett kapni 20 és 30 centért, de „intelligens emberek társaságában” tartózkodhatott a vendég. A Cafe Hirstein egyszerűen csak „a magyarok találkozóhelye”. A „Rákóczy szálloda, bor és sörcsarnok” a „new yorki magyarság találkozó helye.” Oesterreicher George Magyar Sörszalonja a „németajkú magyarok legnagyobb gyülőhelye.”, a Magyar Kávéház és Vendéglő pedig „a bádogosok és szerelők találkozó helye.” A kor két legismertebb New York-i magyar étterme az egymással is versengő „Café Boulevard” és a „Little Hungary”. Rosenfeld és Schwartz.
A bevándorlók száma folyamatosan növekszik és 1890-re már 15.481 magyart tartanak számon New Yorkban. Közülük sokan éppen a Café Boulevard közelségében, az East Side-on laktak. A magyar negyed mellett volt a német (Little Germany) és az olasz (Little Italy) negyed, s a nagyszámú „Ghetto” is, ahol leginkább orosz zsidók laktak. Az itt lakó magyarok voltak Rosenfeld „Nátzi” cigányzenés éttermének is a törzsvendégei. Az 1895-ben nyílt éttermet, kezdetben főként „anarchisták, művészek és hírlapírók” látogatták, később azonban, már nem erről, hanem a gálaebédjeiről és vacsoráiról volt nevezetesebb. „A Café Boulevard a kolónia lelkének összpontosulása.” – tartották a vendégei.
A Tolnai világlapja tudósítója is beszámolt az étteremről (1905):
„Mint furcsaságot, bemutatom Önnek a Café Boulevardnak étlapját is. Tulajdonosa Rosenfeld Ignácz magyar ember. Az ebédnek ára, mint minden vendéglőben, itt is meg van szabva. Negyven czentért ugyancsak tele eheti magát az ember. Amint méltóztatik látni, az étlapon össze-vissza magyar, angol és német szavak vannak, például pörkölt, Lekvár, Knödel, Hamburger, Rauchfleisch with Erbsen stb. Amilyen ez az étlap, olyan kozmopolita maga egész New-York is.”
A századelő másik nevezetes New York-i magyar étterme a Koronyi Simon által alapított, majd Schwartz tulajdonolta Little Hungary volt:
„Aki New Yorkba kerül, ne mulassza el felkeresni Schwartz Miksa honfitársunk „Little Hungary“ néven népszerű vendéglőjét. […] A new-yorki előkelő magyarsági találkozó helye a 257. East Houston Street 5. szám alatt levő restaurant, melyet minden magyar ember ösmer New Yorkban. Nincs kitünőbb magyar konyha és otthoniasabb vendéglátás sehol másutt, mint a 257. East-Houston streeten a Schwartz Miksa vendéglőjében.” – hirdették 1902-ben.
Az étterem előkelő hírnevét Theodor „Teddy” Roosevelt látogatása erősítette:
„Roosevelt Tivadar, az Unió elnöke, részt vett a new-yorki «Hungarian Republican Club» ez nap tartott díszebédjén, melyet a «Little Hungary – Kis-Magyarország» nevü vendéglőben tartottak. «Delighted» volt Roosevelt elnök ezen az estélyen («delighted» – el vagyok ragadtatva – kedvencz szólama Rooseveltnek); el volt ragadtatva a magyarok szeretetétől, mellyel őt környezték, ünnepelték.” – adta hírül a Vasárnapi Ujság 1905. márcusában.
Teitelbaum Sámuel öröksége
A századforduló New Yorki-i magyar közössége nagyszámú és színes világot alkotott: „Az a csodálatosan bizarr, minden izében eredeti és különleges társadalom, melyet az Amerikába kivándorlott magyarok New-Yorkban alkotnak, – csaknem teljesen ismeretlen itt Magyarországon.” – írta a Magyarország 1899-ben. Ez a különlegesség az éttermi világban is leképeződött.
„Az előkelő Boulevard kávéház s a „Little Hungary” nevű Houston Streeti vendéglő legkiválóbb nevezetességei, pincérei s tányérmosogatói. A két közhasznú intézmény között régóta nemes vetélkedés folyik abban a tekintetben, hogy melyiknek van több, előkelő származású alkalmazottja. Nem volt ritkaság egyiknél sem a huszártisztből, törvényszéki bíróból, báróból, grófból lett pincér vagy tányérmosogató. Most – legalább ideiglenesen – a „Little Hungary“ kerekedett fölül. Olyan pénztárosa van ugyanis, aki a napokban 300.000 dollár valóságos örökös lett. Most a Boulevard kávéház keresi a revanche módját. Stern Vilmos Miksa, aki pénztárosi minőségben két év óta ellenőrzi a »Little Hungary“ éttermében a gulyások és töltött káposzták forgalmát, a napokban értesítést kapott Kassáról, szülővárosából, hogy meghalt Teitelbaum Sámuel gazdag tolcsvai borkereskedő s földbirtokos, aki neki nagybátyja volt s mintegy 300,000 dollár értékű vagyont hagyományozott rá.” (1899)
S, még mondja valaki, hogy az „amerikai álom” egy humbug!
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!