TORDAI POGÁCSA – minden idők legnagyobb jósága

TORDAI POGÁCSA – „Torda magában véve is specziális városa bérczes kis hazánknak; a tordai pecsenye, tordai pogácsa, tordai malacz, országosan ismeretes speczialitások. Torda fekvése is gyönyörű; szőlőhegyekkel környezve, a kanyargó Aranyos mellett, melynek partjain a régi homokos füzes gyönyörű sétatérré van átalakítva, még a Déva vidékének szépsége által elkényeztetett szemet is

kielégíti, sőt meglepi.” – írta mindezt a Magyar Polgár című lap újságírója 1883-ban. A tordai pogácsa nevezetes termék. A receptje – mint a romániai magyar lexikon írja – alapjában véve változatlan maradt. Az alábbi receptek némelyikében a hamuzsír is előfordul, de nem kell megrettenned tőle, mert a 20. században kezdett elmaradni belőle a hamuzsír, helyette megjelent a sütőpor (szalakáli), s a pogácsa ízesítésére különböző fűszereket (fahéj) használtak. A lexikon szerint: „A pogácsa sütése, piacon, vásárban való árusítása az 1960-as évekre teljesen megszűnt. Az 1960-1980-as években mindössze néhány tapasztalt háziasszonyok készítette gyerekei, unokái számára.”

Ne hagyjuk feledésbe merülni Tordának ezt a nagy nevezetességét, „minden idők legnagyobb jóságát”, amelyről a következőket írta Orbán Balázs:

„Nagy a hÍre a tordai mézes pogácsának is, a mit rozslisztből mézzel sütnek s a mi igen sok ideig eltartható, kellemes és nagyon egészséges csemege. Ily pogácsát Erdélyben csak itt és Kézdi-Vásárhelyen készÍtnek, mindkét város azzal nagy kereskedést űz s vásárok alkalmával egész Erdélybe széthordják. Ha az angolok megismerkednének vele, nem kétlem, hogy a hajókon használatba vennék, minthogy az évszámra eltartható.”

 

A tordai pogácsa – hozzánőtt az erdélyi magyar szívéhez (1944)

Ez az írás leginkább a tordai pogácsa receptjeiről szól, de nem árt tudni, hogy miképpen is viszonyultak hozzá. A „Függetlenség” 1944-ben ezeket írta az „valósággal irredenta szimbólummá lett” tordai pogácsáról:

„A sötét- barna színű pogácsának alakja olyan volt, mint egy babapólya. Közepén világossárga csík futott fel, mint meghasított kenyér meleg dúca. Piacával büszkén dominálta az erdélyi városokat, de leginkább Kolozsvárt, ahol nagyvásárok alkalmával a tordai sütőknek egész sátorutcái sorakoztak fel egymás mellett, a Fő téren. Bizony, nem volt ember, aki későbit nagyobb tordai pogácsát nem vitt volna vásárfiául. Az arasznyi pogácsa három krajcár volt, és a félméteres nagyságú, két korona.
Tordai-pogácsa készítésének speciális receptje volt és titkát szigorúan őrizték a tordai pogácsasütők. Készítményük színben, fűszeres ízében és alakjában elütött a mézespogácsáktól és elterjedésében is népszerűsítette magát. Hogy milyen arányokban és mennyire hozzánőtt az erdélyi magyar szívéhez, bizonyítja, hogy a trianoni idők alatt a kint élő erdélyiek számára valósággal, irredenta-szimbólum lett. Amikor a megszállás idejében, egy erdélyi grófnő a Nemzetközi Vásárra felhozott a pogácsákból pár ládával,  az itt élő erdélyiek valósággal megostromolták sátrát s pillanatok alatt szétkapkodták. És láttunk itt erdélyieket, akik a megvásárolt pogácsát könnyezve simogatták még és ízében, szagában az elhagyott erdélyi tájak üzenetét keresték.”

 

Tordai sajátosságok, bukaresti szemmel (2008)

„A román televízió vasárnapi, a falvaknak szóló adásának mellékletében, a román paraszti hagyományokról vetítettek ismertetőt. Az erdélyi Tordára ment a szorgalmas riporter, hogy bemutassa az ottani román parasztok mezőgazdasági és élelmezési hagyományait. S mit látunk? A Tordafest rendezvényén elkészítenek egy rekord hosszúságú hagymakoszorút, amit persze az Aranyos-menti székelyek termesztenek és készítenek nagy ügyességgel és hozzáértéssel. S az aranyospolyári termelők alig érthető románsággal, a riportban elmondják, hogy miért is finomabb az Aranyos-menti sárgarépa – ott murok a neve -, a regátinál. S utána egy tősgyökeres magyar böllérmester, bizonyos Jakab Árpi bácsi, akit a riporter végig csak „Árpi bácsnak” nevez (aki sohasem volt juhász) elmondja, magyar szavakat is belekeverve mondókájába a híres tordai pecsenye elkészítésének módját, amit megtanul a riporter is, ízlik is neki. Vajon miért maradt el az egyik helyi híresség, a tordai pogácsa bemutatása? S mindezt miért a román paraszti hagyománynak nevezi a bősz bukaresti riporter, aki egy szóval sem említette, hogy bizony ezek magyar-szász hagyományok. De, nem említette meg a tordai pecsenyét, a tordai pogácsát és a Tordai-hasadékot sem. Ez a riporter is olyan okos volt, mint a tordai malac, ami a hátuljával ment a vályúhoz. „Kedves tv-riporter az Aranyos mentén székely magyar ivadékok termesztik a finom aranyosi hagymát, és nem a tordai hagymát ahogy Ön mondta, s a tordai pecsenyét és a pogácsát is magyarok állították elő, s ez hazai magyar paraszti hagyomány. Ezt illene tudni és így ismertetni a tv-ben egy bukaresti közszolgálati tv riporterének is.” (Heti Új Szó, 2008)

 

Tordai pogácsa recept (1907)

A tordai pogácsa készítése.Negyedliter mézet melegíts föl és töltsd egy nagy tálba, üss bele 5 mésztojást, adj hozzá 12 deka írósvajat megolvasztva két késhegynyi kálium carbonum crudumit (hamuzsír), kevés mézes vízben feloldva. 1 kr. ára borsót, ugyanannyi szegfűszeget finoman törve. Mikor ezeket jól összekeverjük, adunk hozzá annyi lisztet (ha lehet inkább házi lisztet), míg olyan kemény lesz, mint egy kalácstészta. Ha a tálban kanállal jól eldagasztod, borítsd ki lapitóra s adj még hozzá annyi lisztet, hogy gyúrás közben ne ragadjon a kézhez s jól alakítható tészta legyen. Vágd tetszés szerinti nagyságú darabokra, alakítsd tordai pogácsa alakra, lisztezd meg a lefordított tepsi hátára, tedd rá forró csőben, süsd ki, még sokkal szebben sül sütőkemenczében, mit sokkal enyhébben kell hevíteni. (Tolnai Világlapja, 1907)

 

Tordai pogácsa recept (1930)

„Tordai pogácsa. (Új olvasónk kérésére ismételjük.) ½ kiló barna mézet forrásig hevítünk, azután langyosra kihűlve, veszünk hozzá 25 deka búzalisztet és annyi rozslisztet is, hogy jól nyújtható tésztát gyúrhassunk belőle. Beleteszünk egy erős késhegynyi szódabikarbónát és legalább negyedóráig gyúrjuk. ½ óráig pihentetjük, megfelelő nagyságú darabokra vágjuk (körülbelül 25 lesz belőle) kézzel piskótaformára alakítjuk, gyengén kikent és meglisztezett tepsire tesszük és minden egyes darabot laposra – ½ cm vastagra – nyomkodva, megsütjük.” (Pesti Napló, 1930)

 

Tordai pogácsa recept (1953)

Egy tordai háziasszony feljegyzésében 1953-ban a következő recept maradt fenn. „Összetevők 25 dkg vaj, 25 dkg méz, 25 dkg cukor, 7 tojás, ¼ fertály tej, 2 lejért fűszer (kevés szekfűszeg, kevés törött bors), 1 késhegynyi szalakáli. A meggyúrt tésztát hatfelé kell osztani, pogácsát formálni belőle, tojással megkenni, lassú tűznél megsütni.” (Erdélyi magyar lexikon)

 

Tordai pogácsa recept (1955)

„Olvasóink beküldött kérdésére válaszolunk. Böjte Annának. (Marosvásárhely) üzenjük, hogy a tordai pogácsát a következőképpen készítik: Tordai pogácsa, 75 deka nullás liszt, 14 deka méz, 20 deka cukor, 2 tojás sárgája, csipetnyi fahéj, szegfűszeg, citromhéj, 1 deka szódabikarbóna, 2 deci tejfel. Mindezeket jól összegyúrjuk, félujjnyi vastagra kinyújtjuk, borospohárral kiszúrjuk, mérsékelt tűznél sütjük. 1 tojás fehérjét 3 evőkanál cukorporral (ha van, kis citromlevet csavarhatunk bele) habzásig kavarjuk. A pogácsa tetejét behúzzuk s két-három percre a sütőbe tesszük száradni.” (Dolgozó Nő, 1955)

 

Tordai pogácsa recept (2000)

„Hozzávalók: 4 dkg vaj, 12 dkg cukor, 5 dkg méz, 3 g fahéj, 3 g szegfűszeg, 1 dkg sütőpor, 38 dkg liszt, 3 g törött bors, 1-2 dl tej, 1 db tojássárga. Kenéshez: 1 db tojássárga

Keverőtálba tesszük a vajat, a cukrot és a mézet, majd simává, habossá keverjük. Hozzáadjuk a lisztet, törött fahéjjal és szegfűszeggel ízesítjük. Beletesszük a tojások sárgáját, a sütőport és törött fekete borssal fűszerezzük. Annyi tejet öntünk hozzá, hogy összegyúrva középkemény tésztát kapjunk. Hosszúkás alakúra megformáljuk, a közepét késsel hosszában bevágjuk, majd tojássárgájával megkenjük. Mérsékelt hőfokú sütőben megsütjük, majd kihűtjük.” (Magyar Konyha, 2000)

 

• Köszönöm, ha elolvastátok! Látogassátok meg a blogot máskor is! Ha tetszett, lájkoljatok!
• Egyébként más témákban is érdemes a blogon kutakodni. A profik is használják és igazuk van. Ettől profik! A facebook oldalamon is nagyon sok kép található és az instagramon is!