kézmosás a legolcsóbb vakcinaKÉZMOSÁS – Semmelweis Ignác után 175 évvel – még mindig a kézmosásról fontosságáról beszélünk, annyira nem lett a kézmosás az élet része. Vannak olyan jól ismert tanácsok, amelyek annyira egyszerűek, hétköznapiak, kézenfekvőek, hogy talán éppen ettől válnak súlytalanná. Hiányoznak hozzá a katartikus varázslatok, vagy a modern kor mindent megoldani látszó mágiája, a napi 3×1 pirula. Egyszerűek, mint a faék. Ám, ahogy a lélegzés hétköznapisága is csak akkor válik pótolhatatlan ünneppé, ha fuldoklunk, a kézmosás fontossága is csak akkor tudatosul, amikor vöröslő, begyulladt szemünket nézegetjük a tükörben.

S, még csak nem is ez a legrosszabb, ami történhet! Bár az első kezdetleges holland mikroszkópok már a 16. század végétől (1590) bepillantást engedtek a szemmel nem látható apró élőlények világába, ennek ellenére, a mikroorganizmusok felfedezése és kutatása csak igen lassan bontakozott ki. Végül, a francia Louis Pasteur 1860-as és 1870-es években írt, fermentációval és „pasztőrözéssel” foglalkozó munkái voltak azok, amelyek a betegségek és a mikroorganizmusok közti szoros kapcsolatra rámutattak. Ezt követően pedig, a német Robert Koch volt, aki az 1880-as években, a laboratóriumában már elkülönített baktérium törzsekkel, szintenyészetekkel kísérletezett. Koch kutatásainak egyik fő eredményét a betegség és mikroorganizmus közti kapcsolat egzakt megállapítására kidolgozott úgynevezett „Koch-posztulátumok” adják.

 

Semmelweis és Nightingale

A kézhigiénia fontosságának felismerői és hirdetői közül két 19. századi úttörőt, időben is elsőként (1847) a Pasteur előtti magyar orvos, Semmelweis Ignác, majd a század végével az angol ápolónő, Florence Nightingale nevét kell kiemelnünk. Ők azok, akik már akkor is hangsúlyozták a kézmosás fontosságát, amikor a legtöbb ember még úgy gondolta, hogy a fertőzéseket a rossz szagok, kipárolgások okozzák. Felismerték, hogy a kéz tisztántartása az egyik legfontosabb lépés a betegségek megelőzésében és terjedésének megakadályozásában. Semmelweis Ignác után 170 esztendővel azonban, számos betegség terjedését éppen ennek az egyszerű felismerésnek és higiénés gyakorlatnak a figyelmen kívül hagyása, a személyi higiénia hiánya segíti elő ma is.

 

Megelőzés

A kézmosással a hasmenéses megbetegedések legalább 30 százaléka és a légúti fertőzések 20 százaléka megelőzhető lenne. A világon évente 1,8 millió öt évesnél fiatalabb gyermek hal meg az ebben a korosztályban világszerte vezető haláloknak számító hasmenéses megbetegedésekben és tüdőgyulladásban. A szappanos kézmosás minden harmadik gyermeket megvédené a hasmenéses megbetegedéstől, s minden ötödiket, a tüdőgyulladáshoz hasonló légzőszervi megbetegedésektől. A teljes lakosság körében a szappanos kézmosás 23-40 százalékkal is csökkenthetné a hasmenéses betegek számát, ezen belül pedig a legyengült immunrendszerű betegek körében akár 60 százalékkal is. A kézmosásra a kórházakban is ügyelni kell. A kórházi fertőzések 90 százalékát baktériumok, 10 százalékát gombák és vírusok okozzák. Ezek túlnyomórész ugyancsak személyes érintkezéssel, szennyezett tárgyakkal terjednek.

 

A szappanos kézmosás

Bár hagyományos szappannal végzett kézmosás nem fertőtlenít, azonban mégis sikeresen eltávolítja a kéz felületéről a kórokozókat. Ez az, ami segít a betegségek megelőzésében, mivel gyakran megérintjük a szemüket, orrukat, szánkat, s ezzel a kórokozók a testbe, szembe, orrba juthatnak. A mosatlan kézről leváló baktériumok az ételbe is juthatnak, s a csírák az ételben tovább szaporodhatnak. A mosatlan kézről származó mikroorganizmusok a gyermekünk játékaira is átvihetők, ezzel pedig, akár közvetlen okai lehetünk a megbetegedésének. A bőr és szemfertőzések, a hasmenéses megbetegedések, a légzőszervrendszeri megbetegedések megelőzésének legolcsóbb és leghatékonyabb módja a szappanos kézmosás. Mindemellett. a kézmosásnak akad egy átfogóbb hatása is, amelyet valójában csak áttételesen, ám annál súlyosabban érzékelhetünk. A kézmosás globálisabb, hosszútávú hatásaként csökkenhetne a szükségtelenül felírt antibiotikumok mennyisége, amivel az antibiotikum-rezisztencia kockázata és kialakulási valószínűsége is csökkenne. A kézmosás az antibiotikumokra már rezisztens törzsek okozta, nehezen kezelhető megbetegedések elleni megelőzésben is az első lépés.

 

WC-használat és kézmosás

A kórokozó mikroorganizmusok egyik legfontosabb forrása az emberi és állati faeces (széklet). A faecesben hasmenést okozó Salmonella, E. coli O157 és norovírusok éppúgy előfordulnak, mint a légzőszervi fertőzéseket okozó adenovírusok, vagy a különösen a tíz esztendős kor alatti gyermekek kéz-láb-száj betegségét okozó vírusok. Ezek a kórokozók a WC-használatánál, vagy a pelenkacserénél is a kézre kerülhetnek, de -kevéssé ismert módon – akkor is, ha állati ürülékkel nyomokban szennyezett hússal dolgozunk. Egy gémkapocs súlyának megfelelő, 1 gramm széklet, akár 1 billió (1012) mikroorganizmust is tartalmazhat. A mikroorganizmusok akkor is a kezünkre jutnak, amikor kezet fogunk, a szánkba tüsszentünk, vagy éppen a villamos, vagy a busz kapaszkodóját fogjuk meg. Ha a kezünkre került kórokozókat nem mossuk le rendszeresen, megbetegedhetünk, és/vagy a betegséget továbbadhatjuk. Mindezek, és az ismeretterjesztő kampányok ellenére is, a WC-használat utáni kézmosás aránya alig 19%. S, bár akadnak, akik leöblítik a kezüket tiszta vízzel, tudniuk kell, hogy ez aligha hatékony a szappan használata nélkül, s legfeljebb a lelkiismeretük megnyugtatására elegendő.

Mikor mossunk kezet?

A kampányok azért mégsem teljesen hatástalanok, hiszen a kérdésre a választ a nagy többségünk még akkor is helyesen tudja, hogy nem eszerint él. Mikor mossunk kezet?

  • Főzés előtt, közben és után.
  • Étkezés előtt.
  • Az előtt és az után, hogy beteg személyt ápoltunk, látogattunk.
  • Mielőtt, s miután egy sebet kezelünk.
  • WC-használat után.
  • Pelenkacsere után, vagy amikor a WC-t használó gyermeket tisztába tesszük.
  • Orrfújás, köhögés, tüsszentés után.
  • Állat, állati takarmány érintése után.
  • Házi kedvenceink etetése, az állateledellel való érintkezés után.
  • A szemét érintése, a szemetes levitele után.
  • A helyes kézmosásnak része a kellő ideig tartó kézmosás is.

A kézmosások 95 százaléka rövidebb ideig tart, mint hogy kellően hatékony legyen. A helyes szappanos, dörzsöléses kézmosás legalább 20 másodpercig kellene, hogy tartson.

 

A kézmosás a legolcsóbb “vakcina”

Emlékeztetőként azonban az amerikai CDC a szokásos mindennapi megelőző intézkedéseket javasolja a légzőszervi vírusok terjedésének megelőzésére, ideértve a következőket:

  1. Gyakran mossunk kezet szappannal és vízzel legalább 20 másodpercig.
  2. Még jobb, ha legalább 60% alkoholt tartalmazó alkohol alapú kéztisztítót, fertőtlenítőt használunk.
  3. Ne érintse meg a szemünket, az orrunkat, szánkat mosatlan kezekkel.
  4. Kerüljük a betegekkel való szoros érintkezést.
  5. Ha betegek leszünk, maradjunk otthon.
  6. Fedje le köhögésünket, tüsszentésünket zsebkendővel, majd a zsebkendőt dobjuk a kukába.
  7. A gyakran érintett tárgyakat és felületeket, gyakran tisztítsuk meg és fertőtlenítsük.

A vírus terjedését ezek mindennapi szokások meglepően hatékonyan segíthetnek megakadályozni. Emellett a táplálkozásunkkal is sokat javíthatunk immunrendszerünk állapotán. Erre vonatkozóan itt olvashatsz hasznos tanácsokat!

 

Csíki Sándor♣