A KÉZMOSÁS – a legolcsóbb „vakcina”, koronavírus ellen is!

KÉZMOSÁS – Semmelweis Ignác után 175 évvel – még mindig a kézmosásról fontosságáról beszélünk, annyira nem lett a kézmosás az élet része. Vannak olyan jól ismert tanácsok, amelyek annyira egyszerűek, hétköznapiak, kézenfekvőek, hogy talán éppen ettől válnak súlytalanná. Hiányoznak hozzá a katartikus varázslatok, vagy a modern kor mindent megoldani látszó mágiája, a napi 3×1 pirula. Egyszerűek, mint a faék. Ám, ahogy a lélegzés hétköznapisága is csak akkor válik pótolhatatlan ünneppé, ha fuldoklunk, a kézmosás fontossága is csak akkor tudatosul, amikor vöröslő, begyulladt szemünket nézegetjük a tükörben.

S, még csak nem is ez a legrosszabb, ami történhet! Bár az első kezdetleges holland mikroszkópok már a 16. század végétől (1590) bepillantást engedtek a szemmel nem látható apró élőlények világába, ennek ellenére, a mikroorganizmusok felfedezése és kutatása csak igen lassan bontakozott ki. Végül, a francia Louis Pasteur 1860-as és 1870-es években írt, fermentációval és „pasztőrözéssel” foglalkozó munkái voltak azok, amelyek a betegségek és a mikroorganizmusok közti szoros kapcsolatra rámutattak. Ezt követően pedig, a német Robert Koch volt, aki az 1880-as években, a laboratóriumában már elkülönített baktérium törzsekkel, szintenyészetekkel kísérletezett. Koch kutatásainak egyik fő eredményét a betegség és mikroorganizmus közti kapcsolat egzakt megállapítására kidolgozott úgynevezett „Koch-posztulátumok” adják.

Semmelweis és Nightingale

A kézhigiénia fontosságának felismerői és hirdetői közül két 19. századi úttörőt, időben is elsőként (1847) a Pasteur előtti magyar orvos, Semmelweis Ignác, majd a század végével az angol ápolónő, Florence Nightingale nevét kell kiemelnünk. Ők azok, akik már akkor is hangsúlyozták a kézmosás fontosságát, amikor a legtöbb ember még úgy gondolta, hogy a fertőzéseket a rossz szagok, kipárolgások okozzák. Felismerték, hogy a kéz tisztántartása az egyik legfontosabb lépés a betegségek megelőzésében és terjedésének megakadályozásában. Semmelweis Ignác után 170 esztendővel azonban, számos betegség terjedését éppen ennek az egyszerű felismerésnek és higiénés gyakorlatnak a figyelmen kívül hagyása, a személyi higiénia hiánya segíti elő ma is.

Megelőzés

A kézmosással a hasmenéses megbetegedések legalább 30 százaléka és a légúti fertőzések 20 százaléka megelőzhető lenne. A világon évente 1,8 millió öt évesnél fiatalabb gyermek hal meg az ebben a korosztályban világszerte vezető haláloknak számító hasmenéses megbetegedésekben és tüdőgyulladásban. A szappanos kézmosás minden harmadik gyermeket megvédené a hasmenéses megbetegedéstől, s minden ötödiket, a tüdőgyulladáshoz hasonló légzőszervi megbetegedésektől. A teljes lakosság körében a szappanos kézmosás 23-40 százalékkal is csökkenthetné a hasmenéses betegek számát, ezen belül pedig a legyengült immunrendszerű betegek körében akár 60 százalékkal is. A kézmosásra a kórházakban is ügyelni kell. A kórházi fertőzések 90 százalékát baktériumok, 10 százalékát gombák és vírusok okozzák. Ezek túlnyomórész ugyancsak személyes érintkezéssel, szennyezett tárgyakkal terjednek.

A szappanos kézmosás

Bár hagyományos szappannal végzett kézmosás nem fertőtlenít, azonban mégis sikeresen eltávolítja a kéz felületéről a kórokozókat. Ez az, ami segít a betegségek megelőzésében, mivel gyakran megérintjük a szemüket, orrukat, szánkat, s ezzel a kórokozók a testbe, szembe, orrba juthatnak. A mosatlan kézről leváló baktériumok az ételbe is juthatnak, s a csírák az ételben tovább szaporodhatnak. A mosatlan kézről származó mikroorganizmusok a gyermekünk játékaira is átvihetők, ezzel pedig, akár közvetlen okai lehetünk a megbetegedésének. A bőr és szemfertőzések, a hasmenéses megbetegedések, a légzőszervrendszeri megbetegedések megelőzésének legolcsóbb és leghatékonyabb módja a szappanos kézmosás. Mindemellett. a kézmosásnak akad egy átfogóbb hatása is, amelyet valójában csak áttételesen, ám annál súlyosabban érzékelhetünk. A kézmosás globálisabb, hosszútávú hatásaként csökkenhetne a szükségtelenül felírt antibiotikumok mennyisége, amivel az antibiotikum-rezisztencia kockázata és kialakulási valószínűsége is csökkenne. A kézmosás az antibiotikumokra már rezisztens törzsek okozta, nehezen kezelhető megbetegedések elleni megelőzésben is az első lépés.

WC-használat és kézmosás

A kórokozó mikroorganizmusok egyik legfontosabb forrása az emberi és állati faeces (széklet). A faecesben hasmenést okozó Salmonella, E. coli O157 és norovírusok éppúgy előfordulnak, mint a légzőszervi fertőzéseket okozó adenovírusok, vagy a különösen a tíz esztendős kor alatti gyermekek kéz-láb-száj betegségét okozó vírusok. Ezek a kórokozók a WC-használatánál, vagy a pelenkacserénél is a kézre kerülhetnek, de -kevéssé ismert módon – akkor is, ha állati ürülékkel nyomokban szennyezett hússal dolgozunk. Egy gémkapocs súlyának megfelelő, 1 gramm széklet, akár 1 billió (10¹²) mikroorganizmust is tartalmazhat. A mikroorganizmusok akkor is a kezünkre jutnak, amikor kezet fogunk, a szánkba tüsszentünk, vagy éppen a villamos, vagy a busz kapaszkodóját fogjuk meg. Ha a kezünkre került kórokozókat nem mossuk le rendszeresen, megbetegedhetünk, és/vagy a betegséget továbbadhatjuk. Mindezek, és az ismeretterjesztő kampányok ellenére is, a WC-használat utáni kézmosás aránya alig 19%. S, bár akadnak, akik leöblítik a kezüket tiszta vízzel, tudniuk kell, hogy ez aligha hatékony a szappan használata nélkül, s legfeljebb a lelkiismeretük megnyugtatására elegendő.

Mikor mossunk kezet?

A kampányok azért mégsem teljesen hatástalanok, hiszen a kérdésre a választ a nagy többségünk még akkor is helyesen tudja, hogy nem eszerint él. Mikor mossunk kezet?

Főzés előtt, közben és után.
Étkezés előtt.
Az előtt és az után, hogy beteg személyt ápoltunk, látogattunk.
Mielőtt, s miután egy sebet kezelünk.
WC-használat után.
Pelenkacsere után, vagy amikor a WC-t használó gyermeket tisztába tesszük.
Orrfújás, köhögés, tüsszentés után.
Állat, állati takarmány érintése után.
Házi kedvenceink etetése, az állateledellel való érintkezés után.
A szemét érintése, a szemetes levitele után.
A helyes kézmosásnak része a kellő ideig tartó kézmosás is.

A kézmosások 95 százaléka rövidebb ideig tart, mint hogy kellően hatékony legyen. A helyes szappanos, dörzsöléses kézmosás legalább 20 másodpercig kellene, hogy tartson.