ÍZEK, ILLATOK – Az ételek Michelin-csillagos éttermek séfjének útmutatása szerint készültek. A borokat neves pincészetek borai közül választották ki, ám mindez a repülőgépen mit sem számít. De miért nem? A magyarázat sejthető, még ha nem is kézenfekvő. A magasság növekedésével a körülmények is jelentősen megváltoznak. Tízezer méteren a levegő dermesztően hideg és teljesen száraz.
A külső levegő nyomása és sűrűsége olyannyira lecsökken, hogy a szétrobbanás elkerülésére a repülőgépek belső nyomását a sípályákon is megismert, 1500-2600 méternyi magasságnak megfelelő szintre kell csökkenteni. Az ekkor kialakuló oxigénhiánytól a szívverésünk és légzésünk szaporábbá válik, ám az érzékelhető változások sora ezzel még nem ér véget.
A repülőtér büféjében még minden a jól megszokottak szerint zajlik, ám a repülőgép kabinjának alacsony nyomású, klimatizált, száraz levegőjében valami megváltozik. Ennek jeleként, ízérzékelésünk elveszíti érzékenysége legalább egyharmadát, ám ezzel, az ínyencekre leselkedő veszedelmeknek korán sincs vége. A következő csapás az illatok hiánya, ami már csak azért is baj, mert az étkezési élményeink legnagyobb részét (70-80%) éppen azok az illatok adhatnák, melyeket a repülőgép száraz levegőjében kiszáradó szaglóhámunkon amúgy is alig érzékelünk. S mikor már azt gondolhatnánk, hogy ezzel a megpróbáltatások végére értünk, egy újabb hatással is számolnunk kell – az ízgyilkos „fehér” zajjal.
Az ízgyilkos fehér zaj
Nem csupán az illatok és ízek, de a hangok milyensége és ereje is hatással vannak arra, hogy az ételt végül milyennek érezzük. Erre is példa az a Heston Blumenthal Michelin-csillagos éttermében (The Fat Duck) végzett kísérlet, melyben azok, akik a „bacon és tojás” jégkrém mellé a sercegő szalonna hangját is hallották, az ételt határozottan bacon ízűnek érezték, míg a tyúkok kotkodácsolását hallgatók, inkább tojás ízűnek. A hangok ereje (dB), az erős zajok, zörejek, a monoton zúgás megint másként hat az ízérzékelésünkre. A sugárhajtóművek hangja miatt, a repülőgépeken a sósat kevésbé sósnak, az édeset kevésbé édesnek, az ételeket kevésbé frissnek érezzük, miközben a ropogós többnyire jóval ropogósabb hatású lesz, mint amilyen a repülőtéren lenne.
A fedélzeten a borok is mások, mint a földi kóstolókon. A kabin száraz levegője felerősíti a tanninokat, a keserű jegyeket, és a földön még alig észrevehető hibákat. Elveszhet a gyümölcsösség, ráadásul akadnak borok, melyek a repülő rezgéseitől „üvegsokkot” kapnak. Ugyan a fehérborok általában kevésbé kényesek, ám így sem ritka, hogy földön még tetszetős, könnyű, gyümölcsös bort a repülőgépen már üresnek érezzük.
Mit igyunk?
S, hogy mindezek után mit igyunk? Pezsgőt, mert a pezsgőnél a legjobb az esélyünk arra, hogy a buborékos ital tízezer méter magasban ugyanazt az élményt nyújtja majd, mint a földön.
(Az írás a hvg gondozásában megjelent Bor & Utazás Plusz kiadványba volt olvasható.)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!