A BORBÍRÓSÁG furcsán hangzó név, pedig, ha borbíró van, akkor lennie kell borbíróságnak is, így diktálja a logika. No, de ki is az a borbíró? A borbíró nem más, mint az, akit borlátó, bormester, bortiszt, vagy borvető néven is neveztek országszerte, de azért, lássuk be, a borbíróság mégis csak jobb név egy étteremnek, mint a borlátóság, vagy borvetőség, amikről aztán ma már végképp nem tudnánk, hogy mi fán teremnek.
Borbíró – törkölylátó, kádszúró, akolómester
A borbíró a 16. század elejétől egészen a 19. század közepéig országszerte előforduló, általános tisztség volt. Általánosságban „A városi és a falusi közigazgatás középrangú, az esküdtek közül választott tisztségviselője, aki a bor, ritkábban a sör és a pálinka kocsmáltatását és kimérését ellenőrizte.” – ahogy a Néprajzi lexikon is írja., majd ezt kiegészíti azzal, hogy „Szűkebb értelemben a szőlőmonokultúrás területeken és mezővárosokban a szőlődézsma, valamint a borkereskedelem földesúr és tanács szabályozta rendjére ügyelő és meghatározott munkamegosztásban közreműködő hites személyek (akolómester, kádszúró, törkölylátó) felelős vezetője, aki a borbírói számadások és jegyzőkönyvek alapján számolt el a helység jelentős jövedelmi forrásával.”
A Nagycsarnok (hivatalos nevén: Központi Vásárcsarnok) mellett található Borbíróság étteremhez leginkább passzoló passzus szerint:
„A borbíró ügyelt a bor hírnevére: minden hordóból látópoharat, emelőpoharat küldtek részére, hogy minőségét érzékszervi vizsgálattal ellenőrizze, s árát megszabja. Minden borszolgáltatással kapcsolatos ügyben a közösség érdekeit figyelembe véve intézkedett.”
Az új Borbíróság – mai, egyszerű, érthető
A 2011. áprilisától megújult Borbíróságot családi összefogásban üzemeltetik. A konyhai személyzetről sokat nem tudtam meg, azon a nem elhanyagolható tényen kívül, hogy jól főznek. Egyébként a Royalból érkeztek, hárman vannak, csapatban dolgoznak, s láthatóan egyikük sem sztárolt. A Borbíróság bisztró konyhájáról így vallanak a honlapon:
„Közel százféle magyar borral, folyamatosan megújuló kínálattal, friss, a szomszédos vásárcsarnokból származó alapanyagokból készülő táblás ajánlattal várjuk vendégeinket, akik egy klasszikus magyar bisztróba vágynak. Hiszünk abban, hogy fogásainknak nem bonyolultnak, hanem frissnek és érthetőnek kell lenniük. Állítólag kacsában erősek vagyunk. Nem tiltakozunk.”
A meghívás
A Borbíróság vendégeinek 80 százaléka külföldi. (Ez egy-két éve még 60% volt.) A Tripadvisor bejegyzéseinek ajánlására is sokan találják meg a helyet. Újabban a Skandináviából, Norvégiából érkezett turisták is felfedezték az éttermet, s vele a magyar borokat is.
A Borbíróságról viszonylag kevés szó esik, amihez hozzájárulhat, hogy ritkán szerveznek a sajtóeseményt. Évente, ha egyet. Gyimesi Zsuzsanna ajánlására, egy ilyenre kaptam meghívást én is, azzal, hogy kóstoljam meg a kóstoló-adagban feltálalt tucatnyi ételt, az őszi étlap újdonságait, és bort is igyak, ha kedvem van hozzá. Volt.
A Borbíróság étterem
A Borbíróság étterem valóban „mai, egyszerű és érthető”, ahogy szerényen állítják róla. A kacsa burger kóstolófalatja a normál, méretes ciabatta helyett ezúttal falatnyi crostinire komponált szaftos, ízletes, zamatos kacsa volt. „Burger”. Intenzív kacsa íze őszintén tetszett, élmény volt. A nagycsarnok melletti étteremben jó ízekkel ismerkedhettünk és a hely is hangulatos, azonnal belakható, barátságos léptékű terekkel.
Nem először jártam már a Borbíróság étteremben, és már az előző alkalmakkal is kedvező tapasztalatokkal, elégedetten álltam fel az asztaltól. Jó ár/érték arány, ismerős ízek, jól kivitelezett, lelkiismeretesen készített ételek, összegeztem a tapasztalataimat akkor is, most is. A Borbíróság egyike a város szerethető éttermeinek, jó kezekben. Maradjon is így, még sokáig.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!