VÁMOS ATTILA a lapos, napszítta Alföldről, Orosházáról keveredett a hegyes-dombos Egri Borvidékre, ott is a korábban inkább csak fekete cseresznyéjéről ismert Szomolyára. Teltek a hajdani évek, hogy aztán Szomolya már a cseresznyéjéről is csak keveseknek maradjon híres, borától meg aligha. Mégis változott a világ, mint mindig, és Szomolya az újra felfedezett fekete cseresznye mellett, ma már a borról is szól, s még valami másról is. Erősen sejthetjük, hogy ott, a Bükkalján, Szomolyán „válámi ván”…
„Csakra” lehet ott, vagy UFO leszállópálya, „csomósodás”, vagy mifene, hihetnénk, ha hinnénk az ilyenekben, mert Szomolyára – úgy tűnik – úgy befészkelte magát valamiféle rebellis „szellem”, hogy egyhamar az onnan el nem megy. Évekkel ezelőtt az egyik legismertebb „pályaelhagyó”, az erdészből-borász Kaló Imre vetette meg mindennek az melegágyát, szemléletmódjával és boraival alaposan meg is osztva a kóstolókat. Aztán itt van most Vámos Attila is, a messzire és messziről kerékpározó ember, aki a maga stílusával, gesztusaival éppúgy Szomolyához illő, mint „az öreg”, Kaló Imre.
Furcsa dolgok ezek, gondolhatnánk, de, közben azt is mondhatnánk, hogy végül minden zsák megtalálja a maga foltját, ahogy – így látszik – ők is megtalálták a maguk darabka földjét és feladatát az univerzumban.
Vámos Attila borvacsora a 21 Magyar Vendéglőben
Vámos Attilát (Attila Wine Pince) Zsidai Roy hívta meg a 21-be. A Zsidai családban, egyébként, hagyománya van a szomolyai borok tiszteletének és azok közé tartoznak, akiknél lelkes fogadtatásra talál az a (kísérletező) stílus is, mely messze elüt a fajélesztővel fajtajellegesre fazonírozott borok világától.
Itt van mindjárt az üdvözlő bor, amit a képen Zsidai Roy és Vámos Attila poharában is láthatunk, egy Syrah rosé 2009. Rosénak ez – Szomolyai határain túl – már egyáltalán nem számít fiatalnak, sőt! Az ültetvény nyolc esztendős és nincs sok palack ebből a borból, nem is volt több, mint 280, amiből aznap este el is fogyott néhány. Felismerném-e, ha legközelebb találkoznék vele? Igen, minden bizonnyal, annyira jellegzetes, és más, ahogy a többi bor is. A fajtára nem biztos, hogy mindig ráhibáznék, de a termelőre, Szomolyára, már annál inkább.
Borok és ételek
- Bor: Syrah rosé 2009
- Étel: Krémspenót, buggyantott fürjtojással és szarvasgombával
- Bor: Pinot noir 2008
- Étel: Kacsakocsonya
- Bor: Chardonnay 2009
- Étel: Lazac koktél citrusokkal
- Bor: Cabernet franc 2008
- Étel: Rózsaszín szarvashátszín, meleg szarvas rillette és lencse
- Bor: Leányka 2008
- Étel: Véres hurka ananásszal és sós karamellel
- Étel: kamillás te a granité
- Bor: Cabernet sauvignon 2007 – késői szüret
- Étel: Csöröge fánk csipkebogyó lekvárral és vanília fagylalttal
- Étel: Macaron
A séf
Az étel-bor párokról ezúttal nem írok, de, állíthatom, hogy nagy gyakorlattal és ügyesen sikerültek. A szarvas hátszín pedig kiemelkedő volt. A kreatív séf Litauszki Zsolt, a séf Rácz Krisztián (a fotón középen áll). Dicséret illeti mindkettőjüket, s a többieket is mind, a konyhában, s a placcon.
Vámos Attila (Attila Wine pince, Szomolya)
- „Nekem a bor szerelem, érzés, társaság” – mondta Vámos Attila., s el is hiszem neki. Aztán az is elhangzott (talán Roy édesapja, Zsidai Péter mondta) a borairól aznap este, hogy „Nem a divat, az biztos.” Hát, ezt csak megerősíteni tudom: nem divat borok ezek, vagy, legfeljebb csak egy, a kívánatosnál talán szűkebben vett kör „divat” borai.
Csíki Sándor♣
Egyedi hangú írás, jól esett olvasni.
D.
jo borok, szep fotok, elvezetes iras!!