A MEGENGEDÉS és tiltás egységében a tiltás már a korai emberelődök óta végigkíséri az emberi faj evolúcióját. Biológiai objektumként az ember is, akárcsak a többi állat, a környezetében hozzáférhető élelmiszerek rendszerében éli le az életét. Ezt a rendszert a földrajzi, éghajlati, társadalmi meghatározottságon túl hosszú évmilliók óta az új iránti kíváncsiság (neophilia) és az újtól való félelem (neophobia) kettőssége alakítja.

Többek között ez teremtette meg az alapjait annak, hogy az emberi faj képessé válhatott a Föld legkülönbözőbb, legszélsőségesebb élőhelyeinek sikeres benépesítésére is.

Táplálkozási stratégiánkban a specializáció merev mintázata helyett a Föld benépesítését lehetővé tevő rugalmas, ezzel pedig az intellektust fokozottabban igénylő „mindenevő” stratégia lépett. Az étkezési stratégiánkban is megnyilvánuló új iránti vonzódás és az újtól való félelem kettősségének hatására (is) fejlődő intellektus teremtette meg az alapot arra is, hogy a tabuk spirituális megerősítést nyerhessenek.

A tiltás haszna

A tiltás már korán a szimbólumrendszerek részévé vált, és hamarosan a vallásokban, majd idővel a vallások szent könyveiben is megjelent. A tiltás így a hit elemeként rögződve tért vissza a mindennapokba. Ahogy a dél-afrikai antropológus, Meyer Fortres (1906-1983) szellemesen megjegyezte: egy ételt sokkal jobban esik tiltani, mint megenni.

A tiltás a zsidó-keresztény vallásban már a kezdet-kezdetén, a majdnem-tökéletesség világában, a Paradicsomban felbukkan. Az alábbi ószövetségi szövegben a tabu egyfajta negatív mágiaként is felfogható, amennyiben a tiltás célja, hogy ne tegyünk meg valamit, aminek negatív következményei lesznek.

• Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” (Ter 2, 15-17)

Ha már a Paradicsom híres fájáról szó esett, érdekes megemlíteni, hogy a jó és rossz tudás fájának tiltott gyümölcsét a keresztény művészetben almának, a zsidó költészetben gránátalmának, az iszlám folklórban pedig banánnak képzelik. Könnyen belátható, hogy az előbbi gyümölcsöknek – különösen a gránátalmának és a banánnak – legalább annyira hangsúlyos a termékenységi szimbolikája, mint gasztronómiai jelentése.

Csíki Sándor♣