A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Külügyminisztériuma és a Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma között az EU Tanácsában betöltött lengyel elnökség alatti magyar bort népszerűsítő együttműködésről 2011. június 20-án Martonyi János magyar és Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter írt alá szándéknyilatkozatot. E szándéknyilatkozat szerint:
„Figyelembe véve a magyar borászat nagymúltú hagyományait, hivatkozással az évszázados lengyel-magyar barátságra, a felek a következőkben állapodnak meg:”
„A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma nyilatkozik arról, hogy térítésmentesen biztosítja a bort az ünnepi vacsorához valamint a munkaebédhez az állam és kormányfők 2011. szeptember 29-30. között tartandó varsói találkozóján (Keleti Partnerség Csúcs).”
és
„A Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma megerősíti azirányú érdeklődését, hogy a lengyel elnökség ideje alatt a 2011 júliusa és decembere között tartandó magas szintű találkozókat kísérő menükben helyet adjon a magyar boroknak.”
Előszó
A gasztronómia diplomáciai szolgálatba állítása a történelem során egyáltalán nem újkeletű fejlemény, és csak üdvözölni lehet, dicsérve mindenki erőfeszítését, aki ezügyben is tett valamit. Bízom benne, hogy a szándéknyilatkozat segíti a hazai borászatot, erősíti barátságunkat és piaci pozícióinkat is. A Varsóba (és Kijevbe) eljuttatott Tokaji szamorodni a legjobb helyekre került, ahová történelmi hagyományaink alapján is csak kerülhetett, miközben ugyanezen hagyományokra alapozva, akad még hely Európában, ahol vélhetőleg szívesen fogadnának hasonló gesztusokat.
Csíki Sándor♣
Tisztelt Csíki Sándor Úr!
a.) Elsősorban gratulálok a szellemes és játékos ötlethez, amely némileg intézményesíti a magyar gasztronómia eredményeit, s egyben vélhetőleg és remélhetőleg segíti a magyar diplomáciát is.
b.) A lapon idézett „Szándéknyilatkozat” idézési módja zavarba ejtően furcsa. Még csak az sem derül ki, milyen terjedelmű (hatályú) ez a nyilatkozat, milyen jogképessége van (időbeli hatálya, garanciák, stb.), s egyáltalán hogyan illeszkedik a nemzetközi – ez esetben szűkebben: a lengyel-magyar – együttműködés rendszerébe.
c.) Hasonlóan esendő némely megfogalmazása is az Ön által csökötten ismertetett szövegnek. Csak egy példa: „… kísérő menükben helyet adjon a magyar boroknak.”
d.) Miért pont (és esetleg, miért csak) a Tokai szamorodniról van szó? Van otthon egy két üveg, rekesz, stb. elfekvő készlete, amit el akar passzolni?
e.) Tisztázatlan, avagy csak Önök által nyilvánosságra nem hozott a borok beszállítói köre, a fajtaválaszték, az évjáratok, a kiszerelés és még sok egyéb más is.
Mindent összevéve számomra az egész egy igen slendriánul és némileg inkorrektül végrehajtott piacbővítési illetve piacszerzési akciónak tűnik valamely hazai bortermelő, forgalmazó cég(-ek) részéről. Az a sanda gyanúm, hogy az akció lényege a diplomáciai anyagi források beszállítói megpumpolása, illetve a reprezentációs költségek egy szeletkéjének kisajátítási kísérlete. S mint ilyen végső-soron mély felháborodással tölt el.
Fontos kijelentenem, hogy ezügyben kizárólag általános magyar állampolgári jogon és alapon, az országunkról folyamatosan alakuló kép féltése okán emelek szót, a borászatban, de általában is az élelmiszeriparban, sem a termelésben, sem a forgalmazásban, az értékesítésben, avagy a diplomáciában semmiféle anyagi érdekeltségem nincsen.
Budapest, 2011. július 4.
Nem szívélyes üdvözlettel:
Székely György
vendéglátóipari technikus,
szociológus
Tisztelt Székely György Úr!
Bizton állíthatom, hogy ha igaza lenne, igazat is adnék Önnek. Most azonban – talán tájékozatlanságból – nincs igaza.
Üdvözlettel: Csíki Sándor
Olvasni kellene a korábbi írásokat és megszünne a tájékozatlanság. 🙂
Atti: Ezt hívják túlreagálásnak? 🙂
@Eszter: Igen, ezt! 🙂
Ezster ez nem túlreagálás, hanem kőkemény alulinformáltság.
Eszter. 🙂
Én szerintem csak olvasni kellene – szépen, lassan, tagoltan, értelmezve, megértve, jó indulattal, és akkor ki is derülne, hogy tök felesleges volt megírni azt a dagályos kommentet. Éljen a kezdeményezés! Én örülök neki!
Lilla@ Egyszerűen nem tudja, hogy miről beszél. Valemennyi információ hozzáférhető ha valakit érdekel, csak k nem vette a fáradságot, hogy megnézze, ami sajnálatos. Megkérdezni, hogy miért éppen a szamorodni?! – hát, több, mint vicces, elszomorító. Nagyon örülök a kezdeményezésnek és eredménynek.
Gratulálok!
Lilla: Egyetértek.