A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Külügyminisztériuma és a Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma között az EU Tanácsában betöltött lengyel elnökség alatti magyar bort népszerűsítő együttműködésről 2011. június 20-án Martonyi János magyar és Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter írt alá szándéknyilatkozatot. E szándéknyilatkozat szerint:
„Figyelembe véve a magyar borászat nagymúltú hagyományait, hivatkozással az évszázados lengyel-magyar barátságra, a felek a következőkben állapodnak meg:”
„A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma nyilatkozik arról, hogy térítésmentesen biztosítja a bort az ünnepi vacsorához valamint a munkaebédhez az állam és kormányfők 2011. szeptember 29-30. között tartandó varsói találkozóján (Keleti Partnerség Csúcs).”
és
„A Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma megerősíti azirányú érdeklődését, hogy a lengyel elnökség ideje alatt a 2011 júliusa és decembere között tartandó magas szintű találkozókat kísérő menükben helyet adjon a magyar boroknak.”
Előszó
A gasztronómia diplomáciai szolgálatba állítása a történelem során egyáltalán nem újkeletű fejlemény, és csak üdvözölni lehet, dicsérve mindenki erőfeszítését, aki ezügyben is tett valamit. Bízom benne, hogy a szándéknyilatkozat segíti a hazai borászatot, erősíti barátságunkat és piaci pozícióinkat is. A Varsóba (és Kijevbe) eljuttatott Tokaji szamorodni a legjobb helyekre került, ahová történelmi hagyományaink alapján is csak kerülhetett, miközben ugyanezen hagyományokra alapozva, akad még hely Európában, ahol vélhetőleg szívesen fogadnának hasonló gesztusokat.
Csíki Sándor♣
Látszik, hogy köze nincs ahhoz, amiről ír, de akkor miért ír? 🙂
Mármint Hegedűs úrnak nincs köze. 🙂
Péter! Milyen Hegedűs úr? Itt olyan nincs.
🙂 Székely úr.
Nagyon gáz az első hozzászólás!
Gratulálok az íráshoz és a kügyminisztérium kezdeményezéséhez. Még sok ilyen szándéknyilatkozatot kívánok a magyar borászatnak, minél több országgal.
Nem szoktam komentelni, de most kivételt teszek, hogy gratuláljak. Ezt a szándéknyilatkozatot pedig csak az érti félre, aki félre akarja érteni. Ahogy a hozzászólásokat olvasom, szerencsére nem ez a jellemző, és ez biztató. Mégegyszer szívből gratulálok! Szívélyes üdvözlettel – M.Henriette
„Polak, Węgier, dwa bratanki. I do szabli, i do szklanki. Oba zuchy, oba żwawi. Niech im Pan Bóg błogosławi.” – „Lengyel-magyar két jó barát. Együtt harcol, s issza borát. Vitéz s bátor mindkettője. Áldás szálljon mindkettőre.”
Így talán érthetőbb a gondolatkör, s hogy miről is szól a „szándéknyilatkozat” Okos ötlet, Az EU vezetői még fél évig szippanthaják illatát, nézhetik kristályosságát, sőt kostolhatják ízeit a magyar (a Tokaji) bornak.
XIV lajos – a Napkirály – („Le Roi-Solei”, 1638-1715) a mindannyiunknak oly’ hízelgő „Borok királya, a királyok bora” („C’est le roi des vins et le vin des rois”) ítéletét kimondta, amit nem szabad felülírni, sem megkérdőjelezni! – Ez a mi kincsünk, s ezt a tényt tudatosítani kell, ahol,csak lehet
A másik oldala az, amit dívák vallanak: (felmentve ezzel az első hozzászólót is) „mindegy,hogy mit írnak rólunk, a lényeg az, hogy hír legyünk”