A PACAL gyermekkoromban, s még később is úgy élt bennem, mint valami nagyon férfias étel, amit kemény vonású emberek büfék pultjainál, kockás abroszos kocsmákban fogyasztanak, s hozzá harmatosan gyöngyöző korsóból, másutt barna, vagy zöld üvegből, kőbányait isznak. Villáikkal ráérősen nyomják össze a sós vízben főtt, bőven mért krumplit, majd a kevés pacal szaftjával, s darabka fodros résszel falatot formálnak a villán. Szájukhoz emelik, fejüket elismerően oldalra billentik, éppen csak félig, egy pillanatra, ezzel is jelezvén az értők elégedettségét.
A pacal férfiasabb, mint a pörkölt, s e tekintetben egy lapon sem lehet említeni a nőies lecsóval. A pacal a szegény ember szegényes kosztja. A szegény ember olyan alapanyagokból is főz, amit az úri népek nem fogyasztanak, vagy csak akkor, ha drága és sznob helyen, ünnepelt séftől készítve, a hely szellemétől egzotikussá lényegítve tehetik. A szegény ember tüdőt eszik, lépet, körmöt, pofát, tőgyet, s a marha, vagy birka jó időkben kutyának vetett zöldes-fekete gyomrából mossa ki a bélsárt fáradságos munkával, órákon keresztül, hogy aztán gőzzel telt kicsiny konyhájában hosszú órákon át készítse a cseppet sem illatos hozzávalót. Zola szellemének rövid megidézése után lássuk csak, hogy számos képzetünk közül az vajon mennyire helytálló, hogy a pacal csak itt, ezen a vidéken, nálunk, no meg a közvetlen szomszédságunkban fordul elő.
Hatvan féle pacal étel, és variációik ezrei
A éhes szegény ember semmit nem hagyott veszendőbe menni, a pacalt sem, s mivel szegény ember akad mindenfelé a világon, így ahol birka-, vagy marhagyomor csak előfordult, ott a belőle készült ételre is rátalálhatunk. Az angol nyelvű wikipedia közel hatvan pacal ételt sorol fel a világ minden tájáról, a főtt, füstölt pacalkolbásztól, a pacallevesek legkülönbözőbb nemein át, a pörköltökig.
A Jacquart stúdió 1930-as fotóján egy franciaországi, Lille környéki pacalos (Triperie) bolt látható. A hasonló üzletek neve Olaszországban Tripperia, angolszász területen pedig Tripe Shop.
A pacal nálunk leginkább az Alföldön volt elterjedt. Lakodalmi ételként, hurkával együtt tálalva is korán elterjedt. Magyar Elek már megbecsült ételként emlegeti, bár a pacallal foglalkozók a szakmának csupán lenézett képviselői voltak. A kevéssé becsült, silánynak tartott hozzávaló, a kevéssé becsült vendégkör leértékelte a pacalosokat is. Miután a pacal szerte a világon előfordul, hosszan lehetne még írni róla, azonban lássuk, hogy ezúttal miképpen készítettem el az ételt.
Csülkös pacal
A csülkös pacalhoz mindenekelőtt alaposan megtisztított pacal kell, s csülök. Ha nincs csülök, a disznóláb is megteszi (tán még jobb is). A borjúláb lenne az igazi, tisztább, s elegánsabb megoldás, de a borjúlábnak akad más készítési módja is, ráadásul nem is egyszerű hozzájutni, s olcsónak sem nevezhető. A csülökből ugyan jó dolog a hús, ám leginkább a kötőszövetre, bőrre van szükségünk, mert a pacal nélküle nem lenne eléggé szaftos.
A zsiradék lehet az 19. század előtti idők paraszti konyhájában előforduló (füstölt, sózott) szalonnából olvasztott zsír, lehet olvasztott zsír (disznó, vagy más) és lehet olaj is. Mással (faggyú, vaj, stb.) most talán nem is érdemes próbálkozni. (Nálam, ebben az ételben mindhárom előfordult: olaj, füstölt szalonna és disznózsír is.)
A hagyma a legklasszikusabb kezdés, szinte minden hagyományos ételünknél. Nagyon apróra vágni ezúttal nem szükséges, hiszen igazi hosszú főzésre készülünk.
A felvágott pacalt sós vízben tettem fel főzni, majd amikor a víz forrni kezdett, egy-két perc elteltével levettem a tűzről. A pacal leszűrtem és az üvegesre dinsztelt hagymához adtam, majd – ahogy a pörköltnél is megszokott – rövid ideig kevergettem, pörköltem. Ezt követően a pacalt meghintettem őrölt pirospaprikával, fakanállal megforgattam, húslevessel felöntöttem, és fedővel lefedett lábosban főzni kezdtem.
Közben a csülköt kicsontoztam, a bőrt leválasztottam, apróra vágtam, a húst és kötőszöveti részeket is feldaraboltam. A csülökcsontot és a bőrt, 2 babérlevéllel együtt a pacalhoz adtam. A húst serpenyőben, rozmaringgal együtt sütve fehérre pirítottam, s félretettem.
90 percnyi főzés után a pacalhoz adtam a csülökhúst is, s folytattam a főzést, húslevessel pótolva az elpárolgott folyadékot.
Amikor a pacal már majdnem elkészült, következett a fűszerezés. Én a következőket használtam: friss rozmaring, csombor, majoranna, sűrített paradicsom, fehér bors, őrölt kömény, só. Az ételhez egy csokor újhagymát is felvágtam, s zöldpaprikát is karikáztam, majd a lábosba tettem.
Tarhonyával tálaltam (a közönség a házival szemben ezúttal a retro tarhonyára szavazott, így az készült.)
- A pacal, már csak az illata miatt is, igazi szabad-tűzi étel, ám fát bőven készítsünk a tűz közelébe, mert 3-4 órányi főzés természetesnek tekinthető. Kuktában előfőzött pacallal az idő jelentősen lerövidíthető.
ma így fogom főzni a pacalomat bográcsban jó hosszú ideig. 🙂
Sance-nak, ha még jár erre, meg az M3-ason: Nagy kincs, ha egy kifőzdében a választékba belefér a pacal is, bableves is! Ha mindkettő jól sikerült, fél-fél adag sűrűje rendelendő köret és savanyú nélkül. Rendes kifőzdés össze is rottyintja. Meseszép!
Nagyon jó a recept!
Aki a 4-es főúton jár Szolnoktól nem messze: Szajolnál a Convoy City Étteremben
kapja minőségben és mennyiségben is a legjobb PACALT!!!!!!!
Kenderesen: Csülköspacal!
Nagyon szuper minden hozzászólás!De egy valamit el felejtettetek ezt az ételt a cigányok ették előszeretettel és hát én úgy tudom tőle vette át a magyar ember nagyon sok olyan étel van amit a magyar ember meg se enne de ők meg főzik!Fantasztikusan tudják a kajákat el készíteni !Szerintem a legjobb szakácsok is meg irigyelhetnék tudásukat! „nem vagyok cigány”De ismerem őket!Tehát ajánlom mindenkinek ,hogy minden előítéletet félretéve !KÓSTOLJON MEG EGY CIGÁNY ÁLTAL ELKÉSZÍTETT PACALT!Ők még talán velőt is tesznek bele ha jól tudom!JÓ ÉTVÁGYAT MINDENKINEK!VICA
Kedves Vica! A pacal egy olcsó, kevéssé megbecsült, időnként még szemétre is vetett alapanyag volt, amit éppen ezért a társadalom perifériájára szorult legszegényebbek ettek. Függetlenül attól, hogy éppen cigányok voltak-e, vagy nem.
Úgy tűnik, mintha napjainkban elindult volna a cigány konyha megszépítése, misztifikálása. Szó sincs itt semmi ezoterikus tudásról, legfeljebb a mindig élő mély-szegénységről, számkivetettségről, aminek eredményeképpen olyan alapanyagokat is kénytelenek voltak megenni, amit a tehetősebbek már megvetettek. napjaink gazdag cigányai éppúgy a jobb alapanyagokat használják, mint a jövedelmi viszonyokban hozzájuk közelállók.
Velőt tehetnek ugyan a pacalba (jobb időkben azt is sokfelé kidobták), s biztos tesznek is, ha csak az akad a konyhában, de azt már csak leginkább az értékesebb csülökhöz teszik, mivel a tápértéken (zsír) kívül nagyon sokat a pacalon nem javít. A köröm, a csülök, a kollagénben gazdagabb részek annál inkább.
Re:
Polgár Tamás hozzászólása
2011. szeptember 18. – 06:11
Mély bánatomra az a jó kis hely már a múlté. Ugyan üzemel, de a bácsi, aki főzött, már meghalt. Lehet kapni pacalt, de már csak nyomokban hasonlít az eredetihez (valahogy a „Régimódi” eredeti helyén volt a legfinomabb a pacaljuk).
Rátaláltam viszont az „Aranypatkó” étteremre Orosházán, a szentesi úton, ahol valami isteni a csülkös pacal. Ha arra járok, mindig eszek egy nagy tányérral.
A pacal az istenek eledele! Huh… Hajnal van, én meg olyan éhes lettem…
A szajoli, besenyőteleki és a kenderesi pacalt is meg kell kóstolnom 🙂
Életem legjobb pacalját Dunapatajon ettem kamionosként. Lehetett elhozni, befőtes üvegben. Második helyezett, Emődön a régi 3 as út melett ettem, az étterem nevét már nem tudom, csak annyit, hogy felszolgáltak egyszer egy emődi tehén tánc nevü ételt, az maga volt a gasztronómia csodája. Mindenkinek további jóétvágyat!
szia!holnap pacalt kellene keszitenem 30 embernek,hany kg tisztitott pacalt vegyek?
Ezt a receptet mar jo parszor felhasznaltam bogracsban azzal a kiegeszitessel, hogy feher babot is foztem bele. Egy kicsit a portoi dobrada-hoz hasonlitott ezzel, viszont nagyon finom lett.
Koszonet a szerzonek. 🙂
Macedóniában van egy szokás, hogy késő délelőtt, úgy 11 körül kimennek az emberek a munkahelyről egy „csorba”-ra, vagyis egy tartalmas levesre. Én Skopjében dolgozva tettem ezt sokat a kollégákkal. Két kedvencem volt, az egyik a bárány , „agnyeska csorba” és a másik a pacalleves, „skembe csorba”. Mindegyikhez „‘ecetes-olajos-petrezselymes” öntetet adtak, Csodálatos volt! Bulgáriában, Törökországban is van hasonló leves. Másik élményem Dubaiban volt egy fillippinó, vagyis Fülöp-szigeteki étteremben, ahol a pacal „kar-kari” néven fut, és ez az egyik nemzeti ételük.