FOGAS, gyöngytyúkleves, borjúnyak, túrótorta és a Balaton borrégió három borvidékének borai kerültek terítékre az uniós sportminiszterek tegnapi gála vacsoráján a Parlament Vadásztermében. A vendégek száma az átlagosnál valamivel kevesebb, alig több mint százhúsz fő volt. A borok, ahogy az előző néhány vacsoránál is, a Balaton borrégióból érkeztek.
A Balaton borrégióból ezúttal a Nagy-Somló, a Balatonfüred-Csopak és a Balaton-felvidék borrégiók boraihoz készültek az ételek, melyek megkomponálásánál továbbra is szempont volt, hogy az évszakra és a borrégióra jellemző hazai alapanyagokból készüljenek.
A díszvacsora borai és ételei
1) A bor: Nagy-Somló furmint 2008 (Györgykovács Imre, Nagy-Somló)
- A Nagy-Somlói borvidék egyedi sajátosságokkal ruházza fel az itt készülő borokat. „Isten ittfelejtett kalapja” a Somló-hegy egyik legértékesebb fajtája éppen a furmint, ez a ma már hungaricumnak tekinthető szőlőfajta. A szőlő a vulkáni hegy tetejéhez közeli, sziklák alatti ültetvényről származik. A szőlő gyümölcsössége mellett az ásványos, sós ízek is megjelennek. Hagyományos, hordóban erjesztett és érlelt, kiegyensúlyozott savakkal bíró, lecsengésében hosszú, autentikus kézműves bor.
A furmint ételeink mellé is kiválóan alkalmas. Beszélgetés ünnepi borának, vagy akár csak fröccsnek, meleg nyári napon, a furminthoz bátran fordulhatunk, mert a furmintok sokfélesége az ételek sokféleségében társra talál, s fordítva. Ehhez a borhoz „Fogasfilé sóban sült céklával mikro-salátával érlelt erdei gombákkal” előételt tálaltak. A fogassüllő (Sander lucioperca) egyike legértékesebb, s legtöbbre becsült halainknak. A Kárpát-medence síkvidéki vizeiben őshonos. Nagyobb, másfél kilogramm feletti példányainak fogas a neve, ez alatt süllő. A Balaton vízgyűjtő területén ötvennél is több halfaj előfordulását írták le és ebből legalább 30 ma is előfordul, ám közülük a mai napig a fogas számít a tó emblematikus halának. Húsa fehér, pompásan foszló, zsírtalan, elsőrendű, kevés szálkával. A hozzá adott cékla, só ágyon sült, ahogy az már régóta klasszikus készítési módja. A cékla földes karaktere izgalmas harmóniában oldódik fel a hal, saláta, s gombák összetett ízvilágában. A Balatoni borrégió furmintjához komponált nemes balatoni hal mellé a közeli Bakony hegységre jellemző erdei gombák is megjelennek a látványosan terített, színpompás előételben. Az étel jól illeszkedik a furmint egyediségéhez.
2) Az előételt „Gyöngytyúkleves zöldségekkel, szarvasgombával” követte.
A gyöngytyúk (Numida meleagris) Nyugat- és Észak-Afrika sztyeppés vidékein őshonos. Magyarországon a 13. század óta fordul elő kolostorokban, vadaskertekben, vagyis éppen attól az időtől kezdődően, amikortól a furmint is megjelenik. Húsa, levese nagyra értékelt, ahogy a belőle készült kiváló leves is, melyet változatos leveszöldségekkel fogyasztunk.
A leves ékessége, a szarvasgomba már régtől része a magyar gasztronómiának, s a 17-18. század óta nagy mennyiségben gyűjtik. A nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) ma is jelentős mennyiségben fordul elő hazánk erdeiben, így a borrégió területén, s környezetében is, de más szarvasgomba fajok is, mint a leveshez adott fekete, szürkés belsejű, jó illatú téli szarvasgomba (Tuber brumale). A gomba kiváló, s mással össze nem téveszthető illata a gyöngytyúklevesnek is új dimenziókat ad. Némi furminttal is érdemes összekóstolni.
3) A bor: Szilénusz 2007 (Figula Mihály, Balatonfüred-Csopak)
- A görög mitológiában Szilénusz (Σειληνός) a bor istenének, Dionüszosznak a társa és nevelője. A bor készítése során a vidék hajdani hagyományai elevenítődtek fel, amikor a birtok legszebb területeinek szőlőit egy napon, együtt szüretelték, majd együtt is erjesztették. A csopaki és balatonszőlősi termőhely jellegzetességeinek kiemelése a bor készítésének elsődleges szempontjává vált. 50% olaszrizling, 25% pinot gris és 25% sauvignon blanc szőlők házasítása. Szép savak, magas alkoholtartalom, csekély maradékcukor jellemzik.
A borhoz készített főétel „Borjúnyak rakott zellerrel, petrezselyem infúzióval” volt. A borjúnyak hagyományos, amolyan hosszan készített fajta, ahogy családi ebédeken is találkozhatunk vele. A hús rakott zellerrel, grillezett zöldségekkel, pecsenyelével (jus) és zöldpetrezselyem infúzióval kertült a tányérra. A Balatonnak azon a részén is, ahol a Szilénusz szőlői teremnek, hajdan jellemző volt az állattartás. A valamikor honos, országosan jellemző háziállatok, mint a bivaly, szürke marha, racka, mangalica itt is előfordultak, s a völgyek szántóföldi művelését a szőlőhegyi állattartás jelentőségében megelőzte. Jó választás volt a borjúnyak, s a hozzá illő „házias” technológia. A hús, a zöldségek s a bor összetettsége szépen illettek egymáshoz.
4) A bor: Áldozói Zenit Főbor 2003 (Tóth Sándor, Balaton-felvidék)
- Az Áldozói Zenit Főbor késői szüretelésű bor, az eredetvédett, csúcsfekvésű Áldozó dűlő bora. 2002-ben a dűlő elsőként kapta meg az országban az eredetvédettséget. Valamennyi szőlőtábla a csúcsfekvések közé sorolható. Termő szőlőültetvények Az Áldozóhegyi dűlőben 5 hektár magyar nemesítésű (1951) zenit szőlőfajta található. A különleges zenit fajtából kellemes illatú, zamatokban gazdag szép savakkal bíró bor készíthető. A hagyományőrző „Főbor” elnevezés a 13. századig, a magyar Árpád-házi királyokig visszavezethetően az érett, késői szüretelésű, aszúsodott, aszalt gyümölcsös, édes borkülönlegesség neve. Másutt nem található sajátos zamatú magyar desszertbor.
A borhoz készített desszert az „Túrótorta körte habbal” nevet kapta. A túró (quark, kwark, kvarg, kohupiim, tvaroh, stb.) ugyan sokfelé előfordul, ám mégis hazainak, sokrétű felhasználása miatt magyarnak tekintett alapanyag, miközben mások számára is ismerős. A túrótortának sokféle változata akad, melyek közül nem egyet már a sajttorták között emlegetnek. Változatos formában elterjedt, akárcsak az Európa nagy részén kedvelt, évezredek óta ismert körte. A túró, a körte, csokoládé dísz és a bor meglepő, s egyszersmind izgalmas harmóniákkal ajándékoz meg bennünket. Jó elképzelés, szépen kivitelezett desszert,
A Parlament gálavacsorája megfelelt az elvárásoknak. Jól szervezett, rutinos és a részletekre is ügyelő volt. A borokhoz elképzelt ételek, a bor, s étel párok méltón képviselték a borvidékeket. (Séf: Pásztor Krisztián)
Csíki Sándor♣
Fotó: Kovács András eu2011.hu
Peti, te még nem láttál olyan konyhát, ahol 200-300 fős rendezvényre készülnek, ugye?
Gratulálok, ez igazi művészet!
Máskor szeretném a chef és a cukrászmester nevét egyből a cikkben olvasni!
@V.Móni: el is vagy tévedve – szerintem.
Miért nem írja mindjárt meg?
Szerintem csak rosszul fogalmazott.
Ez jó! 🙂
A fotók szépek, az ételek is jónak néznek ki, biztos azok is, de nem tudjuk, hogy így van-e. Az írás viszont biztosan kiváló, amiért azok akiknek a munkájáról Csíki úr írt, csak hálásak lehetnek, mert értelmet adott annak, ami előtte nem volt több, mint egy egyszerű leves, vagy előétel, még akkor is, ha árvácska virult rajta, ami egyébként szép, de sokszor láthattunk már ilyet. Túlzásokba olyan kijelentésekkel, mint „ez igazi művészet” azért se essünk, mert akkor mit mondunk arra, ami tényleg az.
Gratulálok a nagyszámú lájkolásért és facebook megosztásért. 🙂
Szépek az ételek!
Amennyiben az előétel és a desszert mind az x száz vendég tányérján így nézett ki, akkor emelem a kalapom. Ami külön dícséretes, hogy az ételek úgy gyönyörűek, hogy közben ízben, állagban tökeletesen fogyaszthatók, nem úgy, mint a szép színes-szagos szakácskönyvek többségében, ahol félig nyers, fényezett, befejezetlen ételeket fotóznak, csak a látvány kedvéért…