JÓL ÖSSZEVÁLOGATOTT borok, melyekkel a konyha is igyekezett lépést tartani. Így jellemezhetnénk a magyar elnökség első munkaebédjét a gasztronómia szemszögéből. A magyar uniós elnökség minden egyes rendezvényének valamely magyar borrégió az örökbefogadója. Az első eseményen az Észak-Magyarországi borrégió borai jelentek meg.
A borok kiválasztásában a kimagasló minőség mellett szempont volt az is, hogy a borok az ételekkel jól párosíthatók legyenek. A gasztronómiai kiválóság mellett pedig engedjenek betekintést hazánk szőlőtermesztési, borászati kultúrájába. Az Észak-Magyarországi borrégióról, történelméről, földrajzáról, geológiájáról, szőlőműveléséről, hagyományairól az elmúlt évszázadok során magyar és külhoni szerzők sokasága szólt. Különösen a legismertebb magyar bortermelő vidékről a különállóan is tárgyalható Tokaj-Hegyaljáról, ám – az Egri bikavérnek köszönhetően – ismertségben alig marad el tőle Eger.
Az ételek az előzetesen kiválasztott borokhoz komponálódtak. A január hetedikei munkaebéd borait három neves magyar borász, Árvay János (Tokaj), Szepsy István (Tokaj) és Thummerer Vilmos (Eger) adja.
A munkaebéd borai és ételei
1) A bor: Tokaji „Pecsár” furmint 2009 (Árvay János, Tokaj)
- A bor közép aranyszínű, illatában érett birsalma, vilmoskörte, citromfű, melyhez mineralitás társul kevés füsttel fűszerezve. A száraz furmintok csodálatos sokszínűsége gazdag lehetőséget kínál az ételválasztáshoz. A citrusosságra, birsre rímelve az előétel „Citrusos pulykamell érmék ropogós zeller szirmokkal” volt. Sem nem meglepő, sem nem meghökkentő fogás, azonban a borhoz illett, s segítette a segítségre aligha szoruló furmintot, melyet joggal tekintünk Tokaj elismerésre méltó száraz fehér borának.
2) A bor: ()
- Az előételt a „Póréhagymás burgonyakrémleves füstölt marhanyelvvel” fogás követte. A leveshez ugyan bor külön nem került felszolgálásra, azonban az előételhez szervírozott furmint a leveshez is megfelelő, sőt még megfelelőbb, mint az előételhez. A burgonyakrémleves egyébként, póréhagymával, vagy póréhagyma nélkül, de leginkább a levesbetéttől, ebben az esetben a füstölt marhanyelvtől nyert egyéni karaktert.
3) A bor: Vili Papa Cuvée 2006 (Thummerer Vilmos, Eger)
- Extrém sötét, rubin szín, igen intenzív illat, gyümölcsösség, fűszeres íz jellemzi, ezt a bort, amelyben jelentős extrakt édesség is mutatkozik. Az italhoz méltó alapanyagnak számít a borjúszűz, melyhez az évszaknak megfelelően, köményes cékla és csicsókás kelbimbó levélkék kerültek köretnek. Egészséges, korszerű alapanyagok egy pazar csúcsborral összekóstolva.
4) A bor: Tokaji Szepsy Cuvée 2007 (Szepsy István)
- Szepsy István Tokaji borai többek között Gordon Ramsay és Heston Blumenthal Michelin csillagos éttermében is az itallapon szerepelnek. Ezt a borát a klasszikus tokaji arányok (30% furmint, 40% hárslevelű, 30% sárgamuskotály) jellemzik a szőlő saját élesztőivel, hosszan erjesztve. Muskotályos, magas alkoholtartalmú bor szép savakkal és egyedülálló mineralitással. A borhoz aranymazsolás túrófelfújtat szolgáltak fel. A hazai konyhában népszerű túróból készülő felfújt összetevői a túró, cukor, mazsola, tojás, némi liszt, csipetnyi só, ízlés szerint más fűszerek, mint a karácsony illatát idéző fahéj, s szegfűszeg. Frissen melegen tálalva kínáljuk, porcukorral megszórva. Tokaj édes borai szinte minden desszertet új fénybe öltöztetnek. Ezt tették a túrófelfújttal is.
Utószó
Összességében ez a munkaebéd semmi különlegeset, különösképpen pedig semmi fényűzőt nem hozott, ám nem is ez volt a célja. Az volt, aminek készült, a tárgyalások, a munka közben a Parlamentben elfogyasztott ebéd. Jól összeválogatott szép borok kerültek az asztalra és a konyha is igyekezett lépést tartani. Főpróbának megfelelő.
Egy hét múlva, január 13-án már egy díszvacsora leírása következik. A vendéglátó borrégió továbbra is az Észak-Magyarországi marad. A borok nem változnak, az ételek és az elvárások azonban igen.
Csíki Sándor♣
© Fotók: Bakos Zoltán (studiobakos)
Lehet, hogy semmi különös nem volt ezen a munkaebéden, de én azért szívesen végigettem és végigittam volna a sort. 🙂
Ha csak minden ennyire lenne „nem különleges”… 🙂
Üdv:
Gábor
Kedves Gábor!
Persze, de amikor egy ország mutatja meg magát, akkor az elvárások nyomban mások lesznek. Szigorúbbak, mint amit egyébként egy jó színvonalú menzától elvárunk. Itt pedig egy ország mutatja meg magát, s mindenkinek, aki ezeken a rendezvényeken főz, tudnia , s éreznie kell, hogy most mások helyett és nevében is meg kell tudnia mutatni, hogy mire vagyunk képesek. Ezeken a vacsorákon, ebédeken a borok és ételek rólunk árulkodnak. Az, aki most a tűzhely mellett állva ennek nincs tudatában, az inkább ne főzzön .
Világos.