„KEDVES BARÁTAINK! Nagyböjt van. Ez egy olyan időszak, mely megméretteti az embert, s felkészíti testileg, lelkileg egy új, ám igaz valóság befogadására – kezdődik a Pincészet Nyílt levele, majd így folytatódik:
„Talán túlzott absztrakciónak tűnik, de úgy érezzük, ez történik most velünk is, családunkkal, családfőnk hagyatékával, örökségünkkel. Jelenlevelünkben szeretnénk a Tisztelt Olvasó elé tárni pincészetünk valós helyzetét. Gál Tibor halála (2005) egyben az új generáció színrelépésének kezdetét jelentette Azonban, ahogy egy örökség nemcsak gyümölcsökkel, hanem gazzal is jár, családunknak jelentős adósságállománnyal kellett megküzdenie. Úgy hisszük, édesapánk legfőbb érdeme, hogy kitaposott az egri és a magyar borásztársadalom előtt egy utat, mely a felemelkedéshez vezet, ugyanakkor e kijelölt utat nekünk kel végigjárnunk. Az út legnehezebb részét pincészetünk konszolidálása jelenti, mely fél évtizede zajlik. Adósságok sorát kellett rendeznünk, s ez sokszor áldozatokkal járt. Az elmúlt öt évben családunk lemondott a százhektáros Nagygombosról (mely hitünk szerint egy jó barátunk révén méltó kézbe került), illetve számos egri területet adtunk vissza főbérlőinknek. Az adósságrendezésre fordított figyelem és az átmeneti helyzet elvonta erőforrásainkat piacaink megtartásától, így családunk és pincészetünk egyre nehezebb helyzetbe került. Mindez odáig vezetett, hogy 2010. januárjában a két külföldi tulajdonnal és harmad részben a Gál család tulajdonával bejegyzett Gálbor-GIA Kft.-ben át kellett adjuk saját részünket egy hitelezőnknek. Az egri verőszala úti pincéket birtokló Gálbor-GIA Kft. 17 évig a család irányítása alatt működött, így arra számítottunk, hogy függetlenül a tulajdoni viszonyoktól hosszú távon elképzelhető egy további közös munka. Együttműködést várva a Gálbor-GIA-tól, ellehetetlenítést kaptunk válaszul. A GIA új tulajdonosai elutasítottak minden racionális kooperációt a Gál családdal. A viszony rendezésének a Gálbor-GIA Kft sajátos módját követte: teljesen jogtalanul elzárta a család tulajdonában lévő készleteket, eszközöket, pinceágakat, mellyeket láncokkal és biztonsági őrrel őriztet. Ezzel megakadályozza család önálló működését, így súlyos gazdasági és erkölcsi károkat okozva számunkra. Mindezidáig próbáltuk csendben és békésen megoldani helyzetünket, hogy a Gál Tibor név ne sérüljön, de különböző javaslataink süket fülekre találtak. Célunk immáron az önálló működés, mely fenn felsorolt okok miatt jelenleg függőben van.
Nyílt levélünkkel szeretnénk elérni, hogy barátaink, partnereink, fogyasztóink tisztán lássanak és türelemmel legyenek, mig felkészülünk az új helyzetre. Sajnos a biztonságos működéshez elegendő tőkével még nem rendelkezünk, igy reméljük a helyzet jobbra fordul. Úgy érezzük, még nagy munka áll előttünk, így elkötelezetten szolgáljuk a jövőben is a magyar borászat felemelkedésétl.
A Nagyböjt utáni feltámadást várva,
Gál Ibolya, Tibor, Zsombor, Veronika, Anna”
(A Borigoból átvéve)
A Noszty fiu esete Tóth Marival sajnos még mindig aktuális. Én „Magyar” vagyok ezért mondhatom, mi mindig együgyű írigy bunkók voltunk ahoz, hogy felfogjuk mi a helyes út, ha az ifjú Tiborban az apja tehetségének csak a fele van, már akkor is nyert ügyünk lenne mert borvilágot nézve nemzetközi viszonylatban csak a Tibor Gal névnek van tekintélye mint Magyar szakembernek aki az Olaszok évszázad borát elkészítette és megreformálta a Toscanai borfelfogást. Vajon mikor leszünk erre mi is képesek? Ez az én véleményem és örülnék, ha végre megváltoztatná valaki
Kedves János! Gál Titit felhívtam: olvassa el milyen elismerően beszél az édesapjáról.
Tudja valaki, hogy mi a helyzet most a pincével?
Megdöbbenve olvasom ezeket a sorokat.
Életemben egyszer láttam és hallottam Gál Titit beszélni egy borkóstolás alkalmával és tessék teljesen a rabja lettem a borainak és a szavainak.
Szeretném hinni, hogy a dolgok jóra fordultak!
Turai Kriszta