A POGÁCSA már-már hungarikum, hisszük tévesen (ahogy sok minden mást is), mivel a törököknek is akad némi köze ahhoz, hogy a magyarrá (is) válhatott, délszláv közvetítésű török (Poğaça) névvel. A pogácsa (Pogača, Pogacha, Πогача) Boszniában, Bulgáriában, Szlovéniában, Makedóniában, Horvátországban, Görögországban, (Bogatsa-Μπογατσα), s természetesen Törökországban, s a török hódítás északi területén, Magyarországon is előfordul.
A GÖZLEME az egyik legjobb török étel, lényegében töltött lepénykenyér. Sokan, akik Törökországban jártunk, ettünk húsos, spenótos, fetás, tojásos, sajtos, burgonyás és egyéb gözleme variációkat. A recept egyszerű: kelt tésztát készítünk lisztből, felfuttatott élesztővel, majd ezt a tésztát vékonyra nyújtjuk, egyik felét megtöltjük, a tésztát ráhajtjuk, majd a hagyományos kúpos lapon (sac) megsütjük. Jobb híján serpenyőben is süthetjük.
„BOZA ITALT a magyar források 1519-től kezdve, tehát már a hódoltság előtt említenek. Neve a században bozaser formában is felbukkan. Fogyasztását Oláh Miklós (1536) a „Kunság” vidékéhez köti, ahol a boza nevű italt „a kunok kölesből és vízből saját eljárásuk szerint ”készítik.” (Magyar Néprajzi Lexikon) Ez a leírás meglehetősen szűkszavú, pedig egy igen régi erjesztett italról van szó, amit őseink is feltehetőleg készítettek. A Pallas valamivel bővebb, de pontatlan: „A BOZA kásából készült savanykás török ital, melyet főleg a köhögés ellen isznak. Nyári éjszakákon megjelenik a török főváros utcáin az albán bozádsi (bozaáruló) és hangos szóval kinálja a
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!