SÜTŐTÖKÖS, ZSÁLYÁS rizottót (Risotto alla Zucca e Salvia) főztem a legutóbb az M1, Családbarát című reggeli műsorában. Az étel Észak-Itáliához, leginkább Lombardiához kötődik, már csak a Pó-völgyében termesztett rizs, és az Alpok völgyeiben ültetett sütőtök miatt is. A lényeg a rizottó, amit már meglehetősen jól készítünk sokfelé, megtanulván, hogy a rizottó semmiképpen nem piláf, aminek a garanciája leginkább a jófajta rizottó rizs.
BARÁTAIMNAK RIZOTTÓT IS készítettem a napokban. Rókagombával, húsgombóccal. A húsgombóc a marokkói fűszeres húsgolyók lelki társa volt. Fő fűszerei az őrölt kömény és a pirospaprika voltak. A rizottó olasz arborio rizsből készült és a hozzá használt száraz fehérbor egy Soave volt. A rizottóhoz előző napról maradt tyúkhúslevest használtam és tozmatinggal, kakukkfűvel, serpenyőben külön készített rókagomba, és koktélparadicsom is került bele. Színes is lett, ízes is ezektől a hozzávalóktól és minden barátomnak tetszett, aki kóstolta.
A PIZZA szó eredete a latin “pinsa”, lepénykenyér szóban keresendő. Akad olyan legenda is, miszerint a Palesztinában állomásozó, majd Itáliába visszatérő római légionáriusok voltak azok, akik a megkedvelt zsidó maceszt próbálták reprodukálni. Ennél azonban akad korábbi nyom is, mint a Veneto tartományban talált bronzkori “pizza”. A középkorban a korai pizzák leszármazottai modern formát kezdenek ölteni. A lepénykenyérre a parasztság olívát, s olíva olajat tett, úgy ette a kenyeret, vagyis a “pizzát”.
A RIZIKE EGY REMEK ERDEI gomba, több ehető fajjal és Zoltán éppen ilyet hozott. Friss szedés, és megnyugtatott, hogy ezt a gombát nem igazán lehet más, mérgező gombákkal összekeverni, amit készséggel elhittem, s a továbbiakban, bár az egyetemi tantárgyaim között akadt növényrendszertan is, így meglehetősen sok gombát kellet megtanulnom és felismernem, nem álltam neki kutakodni sem az emlékeimben, sem az interneten, hogy így van-e. (A szőrgombával ugyan valamennyire összetéveszthetők, ám az a csípős íze miatt egyébként sem ízletes.)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!