PARADICSOM-FORRADALOM – a paradicsom és a pizza

tomatoPARADICSOM-FORRADALOM: A paradicsom a modern olasz pizzák elengedhetetlen tartozéka. Ami hazánkban az őrölt pirospaprika, az Itáliában a paradicsom. A párhuzam szembetűnő. Mindkettő a 18-19. században terjedt el, s a 19. század végére vált meghatározóvá. A Peruból érkező paradicsom már korán, a 16. század első felében megjelent a

(tovább…)

NÁPOLYI PIZZA – Alexandre Dumas a pizzáról (1851)

MTE5NDg0MDU0OTUwODcyNTkxALEXANDRE DUMAS – A Három testőr és a Monte Cristo grófja című regények írója, Alexandre Dumas „Impressions de voyage: Le Corricolo” (1851) című művének 91. oldalán olvasható egy nyolc évvel korábban már megjelent beszámoló a pizzáról. Ebben a lazzarones, Nápoly legszegényebbjeinek jellegzetes ételeiről értekezve megjegyzi, hogy pizzát leginkább télen ettek, és május elsejétől kezdődően a pizza helyét már a „cocomero” (görögdinnye) foglalta el, ám a kereskedők ugyanazok maradnak.

(tovább…)

PIZZA MARGHERITA – Hogyan készítsünk eredeti nápolyi pizzát?

PIZZA MARGHERITA -1889 júniusában történt, hogy az olasz király, I. Umberto, és a felesége, Savoyai Margit, teljes nevén Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia, Nápolyba látogattak. A látogatás előkészületei során a Capodimonte-palotába kérették a palota közelében álló Brandi pizzériából a pizzamestert, Raffaele Espositot, és feleségét, Maria Giovanna Brandit is.

(tovább…)

PIZZÁK, HALAK és EGYEBEK – Nápoly, Palermo …

A PIZZA szó eredete a latin “pinsa”, lepénykenyér szóban keresendő. Akad olyan legenda is, miszerint a Palesztinában állomásozó, majd Itáliába visszatérő római légionáriusok voltak azok, akik a megkedvelt zsidó maceszt próbálták reprodukálni. Ennél azonban akad korábbi nyom is, mint a Veneto tartományban talált bronzkori “pizza”. A középkorban a korai pizzák leszármazottai modern formát kezdenek ölteni. A lepénykenyérre a parasztság olívát, s olíva olajat tett, úgy ette a kenyeret, vagyis a “pizzát”.

(tovább…)

OLASZ SZENDVICS – s más semmi

NÁPOLYBÓL Sorrento felé haladva a parti úton ettem most az egyik legjobb ételt Olaszországban. Semmi különös nem volt benne, s neves chef sem készítette. Egy egyszerű, kicsiny üzlet zöldséggel, gyümölcsökkel, sonkával, friss bivaly mozzarellával, hideg italokkal, ahol megesett a varázslat, s az üzlet készséges tulajdonosa kívánságra összeállította a szendvicset, amely ott, s akkor, a tikkasztó

(tovább…)