A TINTAHAL, tudja öreg, s fiatal, mintahal. Emellett, mint az a fejlábúak között már régi jó szokás, akad tintája is, amit rizs (Risotto al Nero di Seppia), vagy akár tészta festésére is használhatunk (de a konyharuhánkat is összemaszatolhatjuk vele). Bár a „tintát” másutt, például Ázsiában is fogyasztják, ezek a konyhai alkalmazások leginkább a mediterrán világból kikerülve lettek ismertek.
MÉG TART a síszezon, sokan látogatják az osztrák sípályákat, s a legmagyarabbnak számító osztrák hegyet, a Kreischberget is. A hegyen – sokan ismerik – a leggyakoribb a magyar szó, bár már szlovének, szlovákok, csehek, lengyelek, s hollandok is felfedezték maguknak. Hagyomány szerint az idei, XV. Magyar Snowboard Bajnokság is itt lesz a Kreischbergen, amit Murau néven is emlegetünk, bár Murau távolabb, tízpercnyi autóútra van a hegytől. Mindez szép és jó, azonban ezúttal sem a síelés, a téli sportok nagyszerűségéről mesélek, hanem az ételekről, az egyszerű, flanc nélküli átlagos osztrák falusi kosztról.
AZ ARANYDURBINCS (Sparus aurata L. 1758) ahogy azt már sokan tudják, a francia dorade royale, vagy a német Goldbrasse, az angol gilt-head (sea) bream magyar neve. Nevezik még doradanak is. Átlagos mérete 35 cm, azonban akár 70 centiméteresre is megnőhet, amikor már bőven lelóg a tányérról. Az elmúlt héten Ausztriában járva szokás szerint felkerestük Silvanot is, akinél nem mulasztunk el vacsorázni, ha éppen a Kreischbergen síelünk.
A KREISCHBERG tövében jutott eszembe a Nagyalföld gasztronómiájáról írt írásom, amiben a sokszor csodált Krúdy Gyulát idézem. Krúdy az műveiben egy teljesen más ritmusú és stílusú étkezési kultúráról ad hű képet, mint amit ma ismerünk, vagy egyáltalán elképzelni tudunk. Villásreggeliből maradt székelygulyás, vagy leveses kispörkölt? Esetleg gulyás, velős konc? Ugyan, ki hallott már ilyet reggelire, vagy tízóraira?
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!