WIENER SZALON – A közelmúltban meghívást kaptam a Wiener Szalon nevű, a Corvin Pláza mögötti (előtti?) tágas sétányon álló fagylaltozó, kávézó cukrászdába. Cukrászdákba ritkán hívnak – nem is tudom miért – ezért aztán egyből igen mondtam rá, annak ellenére, hogy a meghívás egy számomra nem különösebben összetett programnak látszó fagylaltkóstolóra szólt.
EPER ÉS LEVENDULA szezon is van egyszerre, mint minden rendes évben, s mindezekhez társul, hogy a fröccsnek is eljött a maga nyárideje, így aztán mi sem természetesebb, mint hogy epres-levendulás fröccsöt készítsünk száraz (félszáraz) fehérborral, esetleg (alkoholmentesen) szőlőlével készítve, s természetesen harmatosan lehűtve. Ínyencség ez, amolyan majdnem sangria, amit a levendula tesz igazán izgalmassá.
SZERETEM A SÜTŐTÖK krémlevest. A krémlevesek közül éppen ez az egyik legváltozatosabb levesünk. Lehet édes, lehet sós, lehet fahéjtól illatozó, lehet chilitől csípős, lehet hígabb, lehet sűrűbb, s hosszan sorolhatnám még , mert a sütőtök szinte mindent elbír, talán még az őrölt pirospaprikát is, bár nem jutott eszembe kipróbálni. Teret engedhetünk szárnyaló fantáziánknak, ami miatt a sütőtök a kreatív elme remek gyakorlóterepe lehet. A változatosság már a töknél elkezdődik, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a meghatározó elem, milyen. A balra látható képen a nagydobosi fajta látható, amelyből teljesen más ízű krémleves készül, mint egy kanadai, vagy japán sütőtökből.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!