HA NEM IS AZ UTOLSÓ, de bizonyára a legutolsók közül való. És persze nem is divatos, merthogy egyre-másra tűnnek el a klasszikus vasúti restaurációk – új korszak van, új idiotizmus, alig akad már helye holmi restaurációbeli lassú és komótos evéseknek. A resti nevű műintézmény is jobbadán emlék, nosztalgikus beszéd apró krúdys reminiszcenciákkal – elvágyódás;
POTT VEZÉRKARI ezredes, a szigorú és fegyelmezett katona Haynau dunai hadseregének hadtestparancsnoka. A zsigárd-peredi harcokban a Pott-dandárt vezeti – 1849. június 16-án az Asbóth Lajos-féle II. hadtest támadását visszaveri és Nagysándor és Knezic hadtesteinek tétlenkedése miatt ki is szorítja Zsigárdról. Pár nap múlva az újabb zsigárd-peredi csatában végül is meghátrálásra készteti a magyarokat, majd Felföld nyugati részét védi tőlük. Hamarosan Mária Terézia érdemrendet kap és a Trencsénbe vezénylik. Pott Gusztáv (Gustav von Pott) vezérkari ezredesnek, a nehéz 1849-es esztendő egyik borús, késő őszi napján, ekkor már Világos és Arad után vagyunk, a
PETRARCA 1335. április 26-án megmászta az 1912 méteres Mont Ventoux-t – minden lebeszélés ellenére. Eredetileg nyilván azért, hogy a „táj alakját, mint valami többé vagy kevésbé szépet befogadja és élvezze”. De a csúcson, a hegytetőn, a szokatlanul könnyű levegőég varázsos bűvöletében mégiscsak elunva a hegy szemlélését, a magával cipelt Szent Ágostont olvasva hirtelen másra is kellett gondolnia.
ÉN UGYAN NEM volnék valami szenvedélyes gombász, de azért lakhelyem főbb gombáit ismerem, mert jártam én is az erdőket gomba után és falubelijeim rendszeresen gombásznak – a tavalyi például jó évad volt, a galambgombát olykor kaszálni lehetett. De viszonylag szerény a kemenesaljai gombászat hetyei felhozatala – ellentétben a szomszédos Hegyhátéval vagy még inkább az Őrségével: nálunk lényegében csak a tyúkgombát, a galambica némely változatát és a vargányákat szedik; a lila és szürke pereszkét, a nyúlgombát (rókagombát), és pöfeteggombát már szerényebben.
FONTOS EZ? Mert viskótól a palotáig, napos szobától a kávéházig alkothat az író. Éppen ott, ahol van és ahol dolgozni tud – rögtön az első európai poéta, Petrarca például egyszerre sehol és mindenütt, mert száműzött ember gyermekeként csecsemőként kapta az örök vándorlás kényszerét, hogy majd poétaként Odüsszeuszhoz hasonlítsa magát. Az ezerholdas Berzsenyi Dániel niklai „műhelyéről” azt írja a korabeli szemtanú, egy utazgató, vitriolos tollú bácsmegyei jegyző úgy 1810 körül, hogy meglátogatván a gazdát, Berzsenyi
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!